Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. NAGY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
143 egészségügyi dolgozók ügyeleti tevékenységével összefüggő külön szabályozás lehetővé tételével. Mindez természetesen még akkor is a ggályos, ha a javasolt módosítások között lehetne olyat találni, ami megfontolás tárgyát képezhetné egy átfogó módosítás által teremtett új jogi környezetbe helyezve. Itt azonban erről szó nincs! Végül, de nem utolsósorban az előzőekből szinte már magától értetődően következik, hogy a javaslat irányultsága egyértelműen hátrányos a szakszervezetekre, következményeiben persze természetesen a munkavállalókra nézve. Ez mindenekelőtt azzal kapcsolatos, hogy a javaslat lehetővé tenné, hogy ott, ahol nincs szaksze rvezet, az üzemi tanács kössön kollektív megállapodást. Ez a javaslat jogi szempontból is aggályos, hiszen egy nem jogi személyiségű, érdekvédelmi eszközökkel nem rendelkező, pénzügyileg nem önálló formációval kötne megállapodást a munkáltató. Könnyű belát ni, hogy milyen pozicionális különbség van a két fél között. Azt hiszem, ehhez nem kell külön magyarázatot fűzni. Kétségtelen tény, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim és tisztelt Sümeghy Csaba képviselő úr, van ilyen modell, létezik ilyen konstrukció E urópa néhány országában, elsősorban a német nyelvterületen. Ezekben az országokban azonban van néhány döntő jelentőségű különbség a magyarországi viszonyokhoz képest. Az egyik ilyen az, hogy a szakszervezet ezekben az országokban nem a munkahelyen belül, h anem döntően munkahelyen kívül szerveződik, legalábbis döntéshozó struktúrájukat tekintve. A másik döntő különbség - ez az érdemi , hogy ezekben az országokban hagyományosan kialakult rendszere van az erős ágazati kollektív szerződéseknek. Ez azt eredmény ezi, hogy az üzemi tanácsi megállapodások az ágazati kollektív szerződések keretei között lényegében attól pozitív irányban térhetnek el. Azt gondolom, hogy a továbbiakban ennek a jelentőségét nem kell hosszan ecsetelni. Itt elérkezünk egy nagyon lényeges kérdéshez, a munkabéke megteremtésének és fenntartásának egyik legfontosabb eszközéhez, a kollektív szerződés intézményéhez. A kollektív szerződés intézményének, lehetséges tartalmának, illetve megkötése szabályainak újragondolása megítélésünk szerint is i ndokolt; sőt, azt merem mondani, hovatovább elkerülhetetlen. Az egyik probléma ugyanis az, hogy ellentmondás található a munka törvénykönyvében a 13. § (2) bekezdésében megfogalmazott fő szabály és egyes konkrét rendelkezések között. Ez a fő szabály ugyani s azt mondja, hogy el lehet térni a törvény harmadik részében a munkaviszonyra vonatkozó szabályok tekintetében a törvény szabályaitól. Ennek általános feltétele azonban az, hogy a kollektív megállapodás a munkavállalóra nézve kedvezőbb feltételeket állapí tson meg. Ez az úgynevezett jóléti elv, amikor a magasabb szintű megállapodástól csak pozitív irányba lehet eltérni. Ehhez képest számos konkrét rendelkezés - a mi számításaink szerint legalábbis tíznél több - megengedi, hogy a törvényi szabályozás kedvező tlenebb feltételeket is rögzítsen a kollektív szerződésben. Ez a körülmény számos esetben lehetőséget teremt arra, hogy a bértárgyalásokkal összefüggésben a munkáltatók egyéb területeken kedvezőtlenebb feltételeket kényszerítsenek a munkavállalókra, azaz s ajátos módon lerontsák a munkakörülmények változtatásával a bértárgyalásokon elért eredményeket. Ez az ellentmondás az új munka törvénykönyve születésétől kíséri a szabályozást. Ilyen körülmények között az üzemi tanácsoknak megadni a megállapodás jogát, ah ol még rosszabb a pozíciója a munkáltatóval szemben az előbb mondott okok miatt, teljesen nyilvánvaló, hogy még tovább ezen az úton a munkavállalók hátrányára születő megállapodás formájában fog testet ölteni. A másik probléma a kollektív szerződés megköté sének szabályaival kapcsolatos. Ezek a szabályok bonyolultak, körülményesek, és tulajdonképpen azzal kapcsolatosak, hogyha egy munkahelyen több reprezentatív szakszervezet működik. Ilyen esetben ugyanis nem érvényesül egy józan többségi elv, ami adott eset ben szükségtelen munkahelyi konfliktusok forrásává is válhat. Mindannyian tudnánk erre példát mondani. A jelenleg érvényes szabályozás 1992ben még indokolt lehetett, mára azonban újragondolásra szorul. Ezt támasztja alá egyébként sajátos módon a kormány
