Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
132 helyzetet teremt, nem teszi lehetővé a kiskapuk, a jogszabállyal való visszaélések további gyakorlatát. A javaslatban más, régóta alkalmazási problémát okozó kérdések rendezésére is s or kerül. A javaslat részletesen szabályozza például a leltárfelelősség kérdését, mely felelősségi forma eddig csak kollektív szerződés rendelkezése esetén volt alkalmazható. A javaslat meghatározza a leltárhiány fogalmát, szabályozást nyertek a leltárhián yért való felelősség feltételei, továbbá a leltárfelelősségi megállapodás szükséges tartalmi elemei, illetve a felelősség mértékére vonatkozó rendelkezések. A munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében a javaslat kötelezi a munkáltatókat a mun kaidővel, a túlmunkával, illetve a szabadsággal kapcsolatos adatok megfelelő módon történő nyilvántartására. Szükséges volt a nyugdíjjogosultsággal összefüggő munkatörvénykönyvi szabályok áttekintése, s a fogalomhasználatnak a nyugdíjtörvényekben alkalmazo tt terminológiához való igazítása is. (10.10) Ezzel összefüggésben egyértelműen szabályozza a tervezet a nyugdíjjogosult munkavállalók munkaviszonyának megszüntethetőségével kapcsolatos kérdéseket. A közalkalmazottaknál és a köztisztviselőknél már eddig is lehetséges volt a jogviszonyuk ilyen címen történő megszüntetése. A munka törvénykönyvébe a javaslat nyomán kerül be ez a rendelkezés, mely szerint nincs szükség indokolásra a nyugdíjjogosult munkavállaló munkaviszonyának felmondásához. Ezzel a módosításs al elkerülhető az a méltatlan helyzet, amely szerint a nyugdíjas korú munkavállalók munkaviszonyának megszüntetésekor nem megfelelő munkavégzésre, alkalmatlanságra vagy átszervezésre kell hivatkozni. Emellett a javasolt módosítás foglalkoztatáspolitikai sz empontból is jelentős lépés, hiszen lehetővé teszi a más ellátásra jogosultsággal nem rendelkező munkavállalói réteg munkához jutását, vagy legalábbis bővíti a lehetőségeket. A megváltozott munkaképességű dolgozókat továbbra is ösztönözni kívánja a szabály ozás a rehabilitációban, az aktív munkában való részvételre. Erre figyelemmel a rokkantsági nyugdíjra jogosult, de azt igénybe nem vevő, hanem tovább dolgozó munkavállaló munkaviszonyát a nyugdíjjogosultságra tekintettel nem lehet megszüntetni. A munkaváll alókra nézve kifejezetten kedvező változást jelent az a szabály, amely szerint az úgynevezett további munkaviszonyok - a mellékfoglalkozásról van szó - esetén a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatosan a felmondási védelemre, illetőleg a végkielégítés f izetésére vonatkozó szabályok alkalmazásánál a jövőben azonos lesz az elbírálás a főállású munkaviszonyokéval, vagyis ebben az esetben is megilletik a munkavállalót mindazok a jogosultságok, amelyek főállású munkaviszonyával járnak a részére. Tisztelt Képv iselőtársaim! A javaslat szerint a jövőben nem lenne kötelező a munkáltató számára a szakszervezet által igénybe nem vett munkaidőkedvezmény pénzbeni megváltása. Álláspontunk szerint a munkaidőkedvezmény azt a célt szolgálja, hogy a szakszervezet az érde kvédelmi tevékenység ellátásához szükséges mértékben tisztségviselőit mentesíthesse a munkavégzési kötelezettség alól. A jelenleg hatályos törvényi rendelkezés ezzel a céllal ellentétes. A munkaidőkedvezmény kötelező megváltását előíró törvényi rendelkezé s valójában a szakszervezeti tevékenység munkáltató általi pénzbeni támogatását jelenti. Ezért az eredeti törvényi szabállyal összhangban a felek megállapodására bízza a javaslat, hogy miként rendelkeznek a szakszervezet által fel nem használt munkaidőked vezményről. A javaslat lehetővé teszi, hogy azoknál a munkáltatóknál, ahol szakszervezet nincs, az üzemi tanács az egyéni munkaviszonyra is kiterjedő hatályú kollektív szerződést köthessen. Ez az a szakasz, amely az egyik legnagyobb vitát váltotta ki az ut óbbi időben. A cél az, hogy az ilyen munkáltatóknál is lehetőség legyen arra, hogy a munkavállalók tekintetében kollektív megállapodás rendezhesse a munkaviszonnyal kapcsolatos lényeges kérdéseket. Fontos korlátozás azonban, hogy
