Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 22 (56. szám) - Döntés napirendi ajánlás módosítására benyújtott indítványról - Az ülés napirendjének elfogadása - A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1158 főként az utó bbi évtizedek során az ember alapvetően megváltoztatta a tevékenységével élőhelyét, a Földet, és olyan negatív folyamatokat indított el, mint a globális felmelegedés, amelynek nemcsak a világ másik oldalán lehetnek, lesznek káros következményei, hanem nálu nk is, és amelyek ellen védekeznünk kell, mégpedig felkészülten. A civilizációs ártalmak és az emberi felelőtlenség ipari katasztrófákhoz vezetnek, amelyeket szintén ki kell védenünk, vagy a következményeit enyhítenünk. Jó és hatékony katasztrófaelhárításr a van tehát szükség. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az eddigi veszélyhelyzetek elleni fellépés az elhárítás mai rendszerében nem volt eredményes - az volt. Százak álltak helyt becsülettel a hó elleni küzdelemben, vagy a belvíz visszaszorításában , vagy most a gátakon. Működik ez a mostani szisztéma is, elsősorban az emberi tényező okán, vagyis a segíteni akarás, a kötelességérzet, a mentésben részt vevő szervezetek tagjainak hozzáértése, kitartá sa miatt. Maga a rendszer azonban biztosan tovább javítható. Mivel? Elsősorban azzal, hogy egyszerű és szakszerű lesz, egységes és átlátható, jól irányítható szervezettel működik, a felelősség és a jogosítványok megfogalmazása egyértelmű, és biztosított a finanszírozás háttere. A most tárgyalandó tervezet indoklása szinte kivétel nélkül említi a fenti követelményeket. Eddig tehát egyetértés van köztünk. A szabályozás kérdésében azonban nézetkülönbségeink vannak. Az MSZPfrakció úgy látja, hogy ha a tisztelt Ház megalkotja a katasztrófavédelemről szóló törvényt, akkor annak ebben a tárgykörben alaptörvénynek, kódexnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi joganyagot valóban harmonizálni kell, és ennek a törvénynek kell tartalmaznia minden lényeges re ndelkezést a katasztrófa elleni védelemről, illetőleg elhárításáról. Most ezzel szemben úgy néz ki, hogy a tervezet tele van különböző utalásokkal más törvényekre, ami a kezelhetőségét, az érthetőségét kétségessé teszi. Az viszont nem törvényszerkesztési p robléma, hogy a rendszer különböző szereplőinek kompetenciái összemosódnak, nem egyértelműek. Pedig ez az a törvényhozási tárgykör, ahol egyértelmű felhatalmazások kellenek, hiszen ha katasztrófahelyzet van, akkor nincs idő jogszabályértelmezésekre. (15.4 0) Megkerülhetetlen egy ilyen törvény esetén a kétharmad problematikája. Fölösleges olyan lopakodó jogalkotásba kezdeni, vagy ha úgy tetszik, folytatni, ami fennakadhat az alkotmányosság hálóján. Ennek a törvénynek, miután katasztrófahelyzetekre készül, vi tathatatlannak kell lennie. Ez azonban azt igényelné, hogy az előkészítés során egyeztetések legyenek a parlamenti pártok és a szakmai szervezetek részvételével. Nem voltak ilyenek, így nem tud egyértelműen támogatottá lenni a törvény. Különösen nem azokba n a rendkívül széles felhatalmazási szándékokban, amelyek tulajdonképpen nagyon is lényegi kérdéseket utalnának kormány- vagy miniszteri rendeleti szabályozások útjára. Például: mikor nyilvánítható katasztrófa sújtotta területté egy térség, vagy milyen tám ogatás illeti a károsultakat? A módosító és a hatályon kívül helyező rendelkezések kétharmados törvényeket is érintenek. Mindezek arra utalnak, hogy az előzetes egyeztetések nem spórolhatók meg, különös tekintettel az alkotmány 19/D. §ában foglaltakra. Pr oblémát jelent a törvényben a kormány intézkedéseivel kapcsolatos szabályozás. A kormány a 7. §ban a szükségállapothoz hasonló szabályozást kíván alkalmazni veszélyhelyzet kihirdetésére. A kettő azonban nem ugyanaz, hiszen a veszélyhelyzet nem politikai t ípusú állapot. Itt a kárelhárításon, illetve a kárenyhítésen van a hangsúly, ezért olyan intézkedések, mint például a média vagy a pártok működésének korlátozása, szóba sem kerülhet. Ezt a különbségtételt azonban a javaslat nem teszi meg. Ugyanilyen problé mának tartom az Országgyűlés szerepének bagatellizálását azzal, hogy a tervezet 8. §ának a) pontja a polgári védelmi szervezetek egyidejű alkalmazásának elrendeléséről tájékoztatni rendeli az Országgyűlést és a köztársasági elnököt. Célszerű lenne ugyanez t érvényesíteni a b) és c) pont esetén, annál is inkább, mert például a tartalékosok bevonultatása sokkal súlyosabb és komolyabb helyzetre utal. Ami a katasztrófavédelem szerveinek felépítését illeti,
