Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének az ügyészség 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolója és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
1106 Természetesen úgy gondolom, hogy vannak javítanivalók ezen a téren is. Érdekes volt olvasni a tanulmánynak azt a részét, amelyben a legfőbb ügyész úr kitért arra, h ogy az ügyészség tagjai közül kik milyen posztgraduális képzésben vesznek részt. Ez eddig számomra, ilyen módon összegezve, statisztikai adatokban rögzítve ismeretlen volt. Ebből ismerhettem meg azt, hogy ha jól számoltam, jelenleg több tucat ügyész folyta t posztgraduális tanulmányokat, ugyanakkor az 1169 fős ügyészi létszámhoz képest ezt egy kissé alacsony számnak gondolom. Hiszen ha jól néztem, három ügyész volt, aki részt vett vagy részt vesz például európai uniós szakjogászképzésben. Néhány évvel az uni ós csatlakozást megelőzően, azt hiszem, ez a szám egy kicsit alacsonynak mondható. De biztosan fontos lenne például az is, hogy az ügyészi karban azok, akik közlekedési ügyekkel foglalkoznak, közlekedési szakjogászi képzettséggel rendelkezzenek. Nem tudom, hogy ezen belül milyen az arány és milyen a helyzet. Jó lenne, ha más területeken is minél több ügyész kolléga választaná azt az - úgymond - kötelezettséget, hogy továbbképzi önmagát, hiszen óriási változásokon megy keresztül a magyar hatályos joganyag, é s azt hiszem, nagyon fontos, de természetesen nem könnyű ezzel lépést tartani. Továbbhaladva a jelentésben, szeretnék néhány szót szólni a statisztikai adatokkal kapcsolatban, hiszen az egész alapvetően rengeteg statisztikai adatot tartalmaz. Ebből megisme rhetjük azt is, hogy a bűncselekmények száma - mindannyian tudjuk - évről évre elég jelentősen emelkedik: '95ben 502 036, '96ban valamennyivel kevesebb, 466 050, '97ben pedig már 514 403 bűncselekményt követtek el. Úgy gondolom - ahogyan elhangzott máso k véleményéből is , hogy ez egy olyan tendencia, amelyen mindenképpen csak mérsékelni lehet, de egyelőre bizonyosan nem tűnik valószínűnek, hogy meg lehet fordítani; jó lenne természetesen, de ez nem látszik valószínűnek. Ha a statisztikai adatok mögé néz ünk... - és erre a jelentés elég nagy terjedelemben tartalmaz kifejtéseket, és ez nagyon szerencsés dolog, mert igen érdekes dolgokat tapasztalhatunk. Azt hiszem, alapvetően mindannyian tudtuk, mégis így, leírva, konkrét adatokkal alátámasztva talán kevésb é ismertük; ez a jelentés 29. oldalán található egyébként. Taglalja, hogy több tízezer olyan bűncselekmény volt az 1997. évben - például 69 312 csalás bűncselekménye, ezek a vagyon elleni bűncselekmények a bűncselekmények döntő többségét alkotják , ahol i gazából egyegy tettes soksok ezer sértett sérelmére követett el személyenként lebontva kisebb jelentőségű bűncselekményeket, pusztán néhány ezer forintnyi értéket érintő bűncselekményeket: például külföldi munkavállalással kapcsolatban, de ha jól emléksz em parkolási díjjal, reklámtevékenységgel és egyebekkel kapcsolatban. Kétségtelen tény, és erre a legfőbb ügyész úr gondot fordított, hogy ezen álláspontját is kifejtse: az egységes rendőrségiügyészségi bűnügyi statisztika szabályainak alapulvételével más képpen nem lehet vizsgálni ezeket a bűncselekményeket, csak így, hogy ezeket önállóan, sértettenként, különkülön bűncselekményként értékeljük, és ez igen nagy számban megnöveli a statisztikai adatokat. Holott mindannyian tudjuk, hogy egyegy ilyen bűncsel ekmény kapcsán a bíróság a több ezer, több tízezer sértettet az eljárásba - legalábbis a bírói szakba - már nem vonja be, nem hallgat meg mindenkit tanúként, és az emberek igen jelentős része ezt nem úgy értékeli, hogy ez több tízezer bűncselekmény. Általá ban mindenkinek az igazságérzete jóval kisebb számúnak tekinti ezt. Ez egy olyan ellentmondás, amely meggyőződésem szerint bizonyos mértékben adhat hamis képet is. Ha ezeket a bűncselekményeket másképpen csoportosítanánk, a bűncselekmények számának növeked ése talán nem olyan mértékű lenne, mint ahogy az elsőre látszik. Örvendetesnek tartom azt, hogy az elítélt vádlottak 86,9 százalékának ügye már elsőfokon jogerősen befejeződik, mert abba mindenki belenyugszik - az ügyész, a vádlott és a védő egyaránt , íg y nem kerül sor másodfokú eljárásra. Ezt azért tartom fontosnak - sok más szempont mellett , mert meggyőződésem, és ezek szerint talán ez az adat is bizonyíték erre, hogy szerintem visszatartó ereje igazából nem az ítéletek súlyosságának van, és nem az a legfontosabb, hogy büntetési tételeket emeljünk egyes bűncselekményeknél, hanem véleményem szerint két alapvető dolognak van igazán nagy jelentősége.
