Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
1091 Előfordulhat, h ogy a tervezet szerinti változás a bíróságoknál csekély költségcsökkenéssel jár, bár még ezt is kétségbe vonom, hiszen az iratok jelentős, 1992 előtti része marad, a helyiségeket tehát kiüríteni nem lehet, azokkal valakiknek foglalkozniuk is kell, de hogy az érintett ügyfeleknek jelentős többletkiadást fog eredményezni, az egészen biztos. Hogy még egy szempontot említsek: ma, hála istennek, általánosnak nevezhető az a nézet, hogy az ügyeket ott kell elintézni, ahol azok felmerülnek. Csúnya, de divatos kifej ezéssel azt mondhatnánk, hogy a decentralizáció korszakában érthetetlen ez a centralizációs törekvés, különösen akkor, ha ez az ügyfeleknek a jelentős többletköltségen túl jelentős időveszteséget is jelent. Nem tudjuk, hogy az előterjesztő megvizsgáltae a tervezet összeállításakor a közjegyzők leterheltsége mértékének kérdését, ügyfélforgalmát, szakmai munkájuk színvonalának kérdését vagy fegyelmi helyzetét, mert ezekre a kérdésekre az előterjesztésből és az indokolásból legfeljebb következtetni lehet, de tisztán látni sajnos nem. Ehhez célszerű lett volna valamiféle háttér, segédanyagot is biztosítani, mert sajnos, még az Igazságügyi Minisztérium e témában kiadott tájékoztató anyagából sem kapunk e kérdésekre választ. Összességében: a tervezet helyeselhet ő részei mellett az említett elemek ellentmondanak a minisztériumi tájékoztatóban többször is említett szabadfoglalkozású közjegyzőség kritériumainak. Megértve az államnak a közjegyző jogszolgáltató hatósági tevékenysége miatt érzett felelősségét, mégsem t udjuk helyeselni a közjegyzők függetlenségének nagyfokú korlátozására irányuló törekvést, és hiányoljuk több igen fontos kérdésben - mint például az érdemtelenség esete, vagy a felfüggesztés másodfokú elbírálásának határidőnélkülisége - a szabályok nem ke llően megnyugtató rendezését. Bízunk abban, hogy a tervezet részletes vitájáig ezek az aggályaink az előterjesztőnél meghallgatásra találnak, és ennek alapján átdolgozásra kerülnek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a MIÉ P padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm képviselő úr. Megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, Fidesz. Tessék! DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat általános vitájában mármár hatpárti megegyezé s látszik megszületni. Nyilvánvaló, hogy ennek az oka egyértelműen az államtitkár úr előterjesztésében kifejtettekre vezethető vissza. Nevezetesen: valamennyien, főként a rokon szakmában dolgozók akként fogjuk fel a most módosításra kerülő törvényt - amely történelmi jelentőségű volt 1991ben - és a mostani módosítást mint ennek a törvénynek egy szükségszerű módosítását. Nem kívánok szólni a közjegyzői kar szervezeti megoldásairól, a közjegyzői felelősség kérdéséről. Ezek a kérdések lényegében a közjegyzői kar autonómiájába tartoznak. Természetesen közvetve azért kihatással vannak a jogszolgáltatást igénybe vevő polgárok érdekeire is. Elsősorban abban a kérdésben kívánok szólni, hogy a közjegyzői jogszolgáltató tevékenység az igazságszolgáltatásnak milyen ré szét ölelje fel, és ebben a kérdésben egyet kell értenem az előttem felszólaló kormánypárti képviselők álláspontjával. Anélkül, hogy a részletes vita körébe tartozó kérdéseket érinteném, mindenekelőtt szükséges arra utalni, hogy a már most hatályos törvény a közjegyzőt feljogosítja tanácsadási tevékenységre. Anélkül teszi ezt, hogy azt a megszorítást tartalmazná, miszerint a közjegyző a hatáskörébe tartozó ügyekben jogosult tanácsadásra. TuriKovács Béla képviselőtársam ezzel kapcsolatos álláspontját kell o sztanom, hogy a jelenlegi törvényjavaslat is tulajdonképpen e jogszolgáltató tevékenység körét valamilyen módon - ha nem is kimondottan - bővíteni igyekszik. Ennek a körnek a meghatározása pedig alapvető, fontos érdek nemcsak a szakma, hanem a társadalom s zámára is. Pontosan tudnia kell a szolgáltatást kényszerűségből, illetve önként igénybe vevő jogkereső közönségnek, hogy a szolgáltatásnak mi az a határa és korlátja, amelyet a közjegyzői tevékenység tekintetében a törvény pontosan meghúz.
