Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
1081 munka törvénykönyve és a közjegyzői törvény között kollízió keletkezne, ha így maradna kötelező erővel ez a re ndelkezés. Ugyanakkor jogállásukra tekintettel bizonyos eltérésekkel mégiscsak a munka törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. Kisebb problémát észleltem a 28. § rendelkezéseinek tanulmányozása során is. A javaslat szerint az országos elnökség elbírá lja a területi elnökség határozata ellen benyújtott jogorvoslati kérelmeket, azonban nem találtam olyan szakaszt, amely arról rendelkezne, hogy a területi elnökség határozata ellen a Magyar Országos Közjegyzői Kamarához jogorvoslattal lehet fordulni. (9.40 ) Tehát az intézménynek csak az egyik lábát teremti meg a jogszabályalkotó, a másik lába hiányzik. Nos, tekintettel arra, hogy ennek a kérdésnek a megoldása az egész jogorvoslati fórumrendszer áttekintését kell hogy jelentse, én nem vállalkozom arra, hogy képviselői módosító indítvánnyal tegyem meg azt, éppen ezért ennek megoldását az előterjesztő szíves figyelmébe ajánlom. Mindezeken túlmenően még néhány technikai jellegű módosító javaslatot is benyújtottunk, amelyeket azonban a részletes vita során kívánu nk ismertetni. Tisztelt Országgyűlés! Mint azt már felszólalásom bevezetőjében is kifejtettem, képviselőcsoportunk a törvénytervezetet színvonalasnak tartja, a rendelkezései megfelelnek a közjegyzői karral szemben támasztott magasabb követelményeknek, így a törvényjavaslatot általános vitára és azt követően pedig elfogadásra fogjuk javasolni. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót TuriKovács Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Hankó Faragó Mikló s, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy kis történelmi visszapillantót már hallhattunk korábban a Fidesz előadója részéről. Nézetem sz erint azonban itt most nem arról a 236 emberről van kizárólag szó, aki jelenleg a Közjegyzői Kamara tagja s a közjegyzői kart alkotja, hiszen sokkal szélesebb kört érintő törvénymódosításról van szó. Ezért azt gondolom, ez az ügy megér annyit, hogy a törté nelmi visszapillantó egy kicsit szélesebb körben történjen. Az 1874. évi XXXV. törvény valóban egy, a kor szellemének, a gazdasági, politikai, szakmai követelményeknek megfelelő törvény volt, kiérlelt, olyan, amely nézetem szerint méltán élt tö bb mint száz évet. Mégis tizenkét év múlva, 1886ban a VII. törvénnyel módosítani kellett. Ez a módosítás a közben megszerzett tapasztalatok alapján éppenséggel arról szólt, hogy a korábban túlságosan megengedő, bizonyos körökben nagyon erősen megengedő 18 74. évi XXXV. törvényt helyére tette, módosította, és ettől kezdve a törvény töretlenül élt egészen az 1954. évi II. törvény meghozataláig. A helyzet ugyanis az volt, hogy még a trianoni békét követő nagy válság eredményeként sem volt szükség olyan lényegi változtatásokra, amely ezt a törvényt alapjaiban érintette volna, hiszen 1930ban kizárólag a közjegyzők nyugdíjával foglalkozó törvényt fogadott el a Ház, nem volt szükség más módosításra. 1954ben aztán valóban a bírósági törvényen belül egy önálló feje zetben három teljes paragrafusban szabályozták a közjegyzők jövőbeni életvitelét. Nem volt ez azért egészen véletlen. Ugyanis '54től kezdődően - és ez már a következő korszak a múltban - beindult egy olyan negatív kontraszelekció, s erről is beszélni kell , amelynek eredményeként a közjegyzői pályára - akkor már pályának sem volt, azt hiszem, nevezhető, inkább egy kis szakterületnek - döntően azok kerültek, akik a bírói pályára akár szakmai, esetenként politikai okoknál fogva nem feleltek meg. Ezt mindenki tudta a bíróságon, mindenki tudta, aki a jogszolgáltatásban részt vett, és ennek megfelelően valahol ilyen volt a közjegyzői elismertség is. Maga a pálya valóban a mélypontjára érkezett.
