Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
1082 Nyilvánvaló volt, hogy az úgynevezett gazdasági váltást követően - in kább ennek nevezném, mint rendszerváltásnak - ez a helyzet nem tartható fenn. Azonban azt kell mondanom, hogy a váltás valahogy úgy történt, ahogyan a gazdasági váltás is. Amíg esküdtünk korábban arra - már aki esküdött, természetszerűleg , hogy a szocial izmus mindenható, ily módon kezdtek esküdni arra egyesek, hogy a pénzügyi szabályozók, a piaci szabályozás ugyanilyen mindenható. Azt hiszem, egyik sem igaz, és valahol a középutat megtalálni mindenhol illendő. Nos, ennek ellenére az a nézetem, hogy az 199 1. évi XLI. törvény valójában egy jó törvény. Sok szempontból jó törvény; de sok szempontból ma már sokkal szélesebb körű felülvizsgálatra szorul, mint amit most ez a módosítás tartalmaz. Szeretnék valamire utalni. Tisztában kell lenni valamivel: nem lehet pusztán irigységnek nevezni és ezzel lesöpörni az asztalról azt a helyzetet, ha 236 ember érdeke 8500 ember érdekével ütközik. Egyszer világosan kell már ebben a Házban beszélni, egyértelművé kell tenni, hogy a gazdasági verseny, amelyről oly szívesen bes zélnek, akkor gazdasági verseny és akkor tisztességes gazdasági verseny, ha a feltételek azonosak. Ha azonban a feltételekben alapvetően az a helyzet, hogy ab start valakinek 500 méteren 400 méter előnye van, akkor ez a feltétel már nem azonos, de azt kell mondanom, hogy ki sem egyenlíthető. S jó lenne, ha valamire még odafigyelnénk. Annak idején, amikor az ügyvédi zárt számot feloldották, az országban 1500 ügyvéd volt. Ma Magyarországon, pontosan megmondom, a tegnapi adatok szerint 8000 fölött van az ügyvé dek száma. Ezzel szemben 218 főről komoly növekedést mutatott a közjegyzők száma, mert '91től mind a mai napig 236ra sikerült növekedni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a magunk nézete szerint nem arról van szó, hogy ezt a számot kellene mértéktelenül növel ni, mert annak nem lenne értelme. Az valóban ugyanolyan anomáliákhoz vezetne, mint az ügyvédi nyitott szám vezetett, ahol is - végül egyszer valakinek ki kell mondani - nem arról volt szó, hogy szakmai tisztességből meg azért, hogy egyenlőek legyenek az em berek a pályán, hanem arról volt szó, hogy a téeszből, a rendőrségből, az ügyészségről kikerült, a rendszerváltás következtében állástalannak minősülő jogászok vállalkozók, ügyvéd vállalkozók lettek. Más pálya hiányában ez volt az, amit megnyitottak a szám ukra. No, de ez a végtelenségig nyilván nem mehet így, és ez a fajta olló nem nyílhat olyan módon egyre tovább, hogy végül is ez odavezessen, amihez, én azt gondolom, a mai fegyelmi helyzet az ügyvédi karon belül is vezetett, amit mindannyian jól ismerünk. A furcsa csak az - s azért hadd utaljak erre is , hogy miközben az ügyvédeknél a nagy szám miatt gondoljuk, hogy a fegyelmi helyzet úgy alakult, ahogyan alakult, sőt a büntetőjogi helyzet, ma már egyre több jelzés van, amely a Közjegyzői Kamara tekinteté ben is azt mutatja, hogy ez az intaktság megszűnt. Nos, rátérve most már konkrétan a törvényjavaslatra. Én a törvényjavaslatot meglehetősen önkényesen négy olyan fejezetre osztanám, inkább csak a vizsgálódás tárgyköre miatt, amivel különkülön és önállóan szeretnék foglalkozni. A legfontosabbnak a módosítások közül az 1. § (4) bekezdését gondolom - s el kell mondanom akkor is, ha ma nem részletes vita folyik, hiszen enélkül értelmetlen lenne az általános vita , amely nagyon pontosan a következőt tartalmazz a: "A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörben az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez." Ez az a része a módosításnak, amelyet a Független Kisgazdapárt teljes mellszélességgel támogat, am elyen nem gondolja, hogy bármiféle feloldást vagy bármiféle enyhítést kellene bevezetni, mert ebből az 1. § (4) bekezdésből következik a gazdasági tevékenység korlátozott volta is. Ebből le lehet vezetni azt, amiről mi úgy gondoljuk, hogy meghozhatja azt a fajta békességet két kar között - az egyik már mértéktelen nagyra duzzadt , amelyet enélkül nem lehet megoldani. Itt egy rövid kitérőt még engedtessék meg, hogy tegyek. Számomra érthetetlen, hogy ebben a Házban, ahol 1990től kezdődően az ügyvédek egész sora volt, mitől nem érvényesült semmiféle érdekérvényesítés, mitől nem lehetett érzékelni, miközben mások oly kitűnően érdeket érvényesítettek! Nem tudom, talán a szemérmesség, talán az, hogy minden alkalommal az a vád érheti azt, aki ebben az ügyben szól , hogy az irigység beszél belőle. Ezt vállalni kell! Tehát ezt a
