Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz):
1077 DR. RUBOVSZKY GYÖRGY , az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészségről szóló törvényt módosító javaslatot az alkotmány- és igazságügyi bizo ttság 1999. február 23ai ülésén megtárgyalta. A bizottsági tagok előre jelezték, hogy négy témacsoportban módosító indítványokat kívánnak előterjeszteni. Ezek a témacsoportok: a közjegyzői feladatkör pontosítása, az összeférhetetlenségi szabályok, a Közje gyzői Kamara feladatainak pontosítása és a közjegyzőkkel kapcsolatos fegyelmi eljárás szabályai. Ezekben a kérdésekben apró részletek tekintetében kívánunk módosító indítványokat előterjeszteni. Ezen fenntartás mellett valamennyi jelen lévő parlamenti párt képviselője a törvényt támogatta. A végszavazáson 1 tartózkodás és 29 igen szavazat mellett a bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm a szót. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót. Az első felszólaló Isépy Tamás képviselő úr, a FideszMagyar Polgári Párt képviselője; őt követi majd Csákabonyi Balázs, a Magyar Szocialista Párt részéről. DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz) : Tisztelt Országgyűlés! A kö zjegyzői testület új időszámítása valójában a most módosítani kívánt 1991. évi XLI. törvénnyel kezdődött. Azért említek új időszámítást, mert a születés tényleges pillanata a messzi múltba nyúlik vissza, hiszen a hiteles helyek hálózata középkori eredetű, Miksa császár pedig már 1514ben megalkotta az európai közjegyzőség Magna Chartájaként szolgáló közjegyzőségi törvényt. Nálunk az első modern közjegyzői törvény javaslatát az igazságügyminiszter 1873. május 3án nyújtotta be a parlamentbe, és a javaslat e lfogadásával született meg az 1875. augusztus 1jén hatályba lépett 1874. évi XXXV. törvény. A törvény szívósnak és időtállónak bizonyult, hiszen három apróbb módosítással az 1952ben történt hatályon kívül helyezésig élt és virágzott, habár már 1949. júni us 14én erre az ősi intézményre is lecsapott a diktatúra kifent bárdja, a testületet államosították és beolvasztották a bírósági szervezetbe. A rendszerváltoztatás sugarai azonban a megfelelő pillanatban elérték a közjegyzői kart is, és az ellenszavazat, valamint tartózkodás nélkül elfogadott 1991. évi XLI. törvény az új időszámítás kezdeteként visszaállította az intézmény rangját és a korábbi egyértelmű jogállását. Az ősi mondás szerint a puding próbája mindig az evés. A nyolcéves evés során kiderült, hog y néhány dióhéj maradt a készítményben, egykét felhasznált anyag is felpuhult, sőt egy kissé meg is romlott, ezért ezeket a további fogyaszthatóság érdekében sürgősen el kell távolítani a pudingból. A módosítás célja valójában ennek a műveletnek a sürgős elvégzése. Az általános vitában tehát nézzük meg ezeket az eltávolításra kerülő dióhéjakat, és vizsgáljuk meg a módosító javaslat legfontosabb rendelkezéseit. (9.20) Szakmai közhely, hogy az igazságszolgáltatás világában a közjegyző a bíró és az ügyvéd köz ött helyezkedik el. A jogi szakmák megítélése szempontjából egyesek a legbiztonságosabb, mások pedig a legegyhangúbb jogászi foglalkozásnak tartják. Az első minősítés feltétlenül igaz, hiszen a biológiai törvények kérlelhetetlen érvényesülése eredményeként hagyatéki ügyek mindig voltak, vannak és lesznek. A másik minősítés azonban téves, hiszen a közjegyzők hatásköre lenyűgözően széles, és nemcsak a hagyatéki ügyekre korlátozódik. És ha ez a szélesítés a törvényjavaslat szellemében folytatódna, akkor lassan még a büntetőügyekben is védelmet láthatnak majd el. A törvény 1. §ának egy (4) bekezdéssel történő kiegészítése egyértelművé teszi, hogy a közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszol gáltató hatósági tevékenységet végez. Az indokolás ezzel kapcsolatban utal arra,
