Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 4 (54. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1037 szeretnénk, ha a munkahelyen nem késztetnék a dohányosok passzív dohányzásra a munkatársaikat. Azt hiszem, hogy ez így pontos megfogalmazása a közös törekvésünknek. Tehát ebben egyetértés van köztünk. Egyetért és van tehát köztünk abban, hogy a törvény mondja ki azt, hogy munkahelyen - kivéve a dohányzásra kijelölt helyet - nem lehet dohányozni. A különbség köztünk csak abban a technikai megoldásban van, hogy a benyújtott törvényjavaslat - hasonlóan az előző kor mány hasonló törvényjavaslatához - a munkavédelmi törvénybe utalja ezt a rendelkezést, és a zárórendelkezésben végre is hajtja ezt a módosítást a munkavédelmi törvényen. Ezt tulajdonképpen meg lehet csinálni, és ezzel végül is nincs semmi baj, hiszen ugyan azt a követelményt fogalmazza meg, mint amit szerintem és Pap képviselő úr szerint magában ebben a törvényben lenne indokolt megfogalmazni. Az én módosító indítványom ugyanazt a fogalmazást emeli át a munkavédelmi törvény javasolt módosításából a nemdohány zók védelméről szóló törvénybe, Pap János képviselő úr egy kicsit szigorúbb megfogalmazást alkalmaz. Mi a különbség? Vane a két megoldás között, tehát a kormány megoldása és a mi megoldásunk között valami lényegi különbség? Azt hiszem, hogy van. Van egy - hogy úgy mondjam - didaktikai különbség, nevezetesen az, hogy ha magában a törvényben van ez a rendelkezés, akkor az emberek jobban észre fogják venni, és ez nem mindegy. Tehát nem érdemes ezt eldugni a zárórendelkezések közé. Mellesleg jegyzem meg, hogy általában sem szerencsés az a mindennapos gyakorlat, amit mi itt folytatunk, hogy egy törvényben egy másik törvényt módosítunk. Gyakori azonban, hogy ez elkerülhetetlen, mert a másik törvény módosítása tényleg a másik törvénybe való, és a másik törvényben jelenleg is van egy rendelkezés, amit módosítani kell, hogy az összhang a pillanatnyilag alkotott törvénnyel megteremthető legyen. Tehát ez a gyakorlat elkerülhetetlen. No, persze nem úgy, ahogy a költségvetési törvényben szokták csinálni, mert az kétségkí vül elképesztő dolog, mert oda nem való törvényeket is szoktak módosítani, de ez előfordul, kétségtelen. De itt kifejezetten célszerűtlen ez a megoldás, mert ezáltal - hogy úgy mondjam - elrejtjük a törvénymódosítást, kevésbé fogják észrevenni. De a didakt ikus szempont mellett van egy elvi szempont is. Nevezetesen, ha azt mondjuk, hogy például egy olyan munkahelyen, mint az Országház, csak olyan helyiségben lehessen dohányozni, ahol egyidejűleg nem tartózkodik nemdohányzó, akkor ez nem a munkafolyamattal fü gg össze. Mert itt a munkafolyamat az, hogy járatjuk a szánkat, és próbáljuk egymást és különösen a kormányt meggyőzni az igazunkról. Ez a munkafolyamat. Az, hogy ne dohányozzunk egymás jelenlétében, nem a munkafolyamattal összefüggő korlátozás, hanem azza l összefüggő korlátozás, hogy különböző élőlények, személyek, emberek tartózkodnak egy helyiségben egyidejűleg, tehát egy együttélési korlátozás. Egy sajátos együttélési korlátozás, amit ez a törvény szabályoz. Tehát ennek a korlátozásnak nem a munkavédelm i törvényben van a helye, hanem magának ennek a törvénynek a saját rendelkezései között. Őszintén megmondom, nem is értem, hogy a kormány miért nem akarja ezt a javaslatot elfogadni. Nem is értem, hogy az egészségügyi vagy a gazdasági bizottságban miért ne m tudott még egyharmadot sem kapni ez a javaslat, amiből arra kell következtetnem, hogy még az ellenzéki képviselőket sem sikerült egyöntetűen meggyőzni arról, hogy ez a javaslat indokolt. Nem is beszélve a kormánypárti képviselőkről, akiket a kormánypárti frakciófegyelem kötött. Szóval nem értem, hogy miért nem fogadja el a kormány ezt a javaslatot, akár az én megfogalmazásomban, akár Pap János képviselő úr megfogalmazásában. További javaslataim viszont más természetűek. A további javaslataim azokat a korl átozásokat kívánják enyhíteni, amelyeket a törvény a dohányzással, mindenekelőtt a fiatalok dohányzásával kapcsolatban tartalmaz. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen nem abban akarom én enyhíteni ezt a törvényt például, ha már fiatalokról van szó, hogy az iskolában ne dohányozzanak a fiatalok, hogy oktatási intézményben ne lehessen dohányozni. Teljesen egyetértek ezzel a korlátozással. Azért is értek egyet, mert minden
