Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 4 (54. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HEGYI GYULA (MSZP):
1022 Még egyet talán kiemelnék, mert az időm lejárt. Például ez is a jegyzővel kapcsolatos: korábban a temetőn vagy temetkezési helyen kívüli ravatalozást az ÁNTSZen kívül mé g a jegyzőnek is jóvá kellett hagyni. Sok érv volt amellett, hogy a jegyzőt ezzel a kérdéssel ne terheljük, tehát itt is ez kikerül. Sokkal több van, de az időm sajnos lejárt... (Hegyi Gyula: Ismételt hozzászólás!) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tájékoztatom a képviselő urat, hogy a Házszabály 50. §ának (2) bekezdése alapján ismételt hozzászólásra adtam lehetőséget, tehát nincs kétperces kötöttsége (Dr. Weszelovszky Zoltán: Köszönöm szépen.), figyelemmel arra is, hogy Göndör képviselő úr jelezte, hogy összevon t részletes vitáról van szó. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm. Akkor még megemlíteném azt is, hogy a hősi temető, a hősi temetési hely is az elhangzottaknak megfelelően pontosult, kiegészült. Még egyet említenék meg, ez a bizonyos tulajdonlás, am ikor arról van szó, hogy az önkormányzatnak 51 százaléka kell hogy mindenképpen legyen. Ez is átfogalmazásra került, úgy gondolom, érthetőbb és egyszerűbb formában kerül megfogalmazásra. Azt gondolom, hogy ennek ellenére csak egy részét mondtam el. De jele zni szeretném, hogy részben igaza volt képviselőtársamnak, mert valóban ez nem hangzott el, de kímélni akartam az önök türelmét, azonban ha már felmerült, néhányat ebből megemlítettem. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra jelentkezett Hegyi Gyula képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Noha a két percet természetesen túl fogom lépni, de igyekszem miné l rövidebbre fogni a mondanivalómat. Arról szeretném tájékoztatni a Házat, hogy néhány képviselőtársammal együtt hétfőn módunk volt arra, hogy a Katolikus Püspöki Kar szakértőivel együtt végignézzük a módosító indítványokat, és az egész törvényjavaslat kör üli vitáról néhány gondolatot megfogalmazzak. (15.10) Először is közölnöm kell eléggé szomorúan a Házzal, hogy ott az az egyértelmű álláspont alakult ki, amit a jelen levő kormánypárti képviselők sem tagadtak, sőt, kellemetlenül értesültek róla, hogy lénye gében elmaradt a Katolikus Egyházzal és vélhetőleg más felekezetekkel is - noha ez ügyben nem vagyok tájékozott - az a fajta egyeztetés, amely feltétlenül szükséges lett volna egy olyan törvényről, amely a temetőkről, a temetkezésről szól, amely tehát mind en értelemben érinti az egyházakat, a hitéleti tevékenységet, nem beszélve arról az egyszerű tényről, hogy a temetőknek legalább kétharmada egyházi tulajdonban van. Ezért eléggé kellemetlenül érintett mindannyiunkat a hír, hogy a Belügyminisztérium nem vet te figyelembe azokat a kívánságokat, amelyeket a Katolikus Egyház az őt érintő kérdésekről és nem általános politikai vagy szakmai kérdésekről megemlített. Ezzel kapcsolatban néhányat említenék, amelyek részben a módosító indítványokban megjelennek. Termés zetesen igyekszem magam a részletes vita szabályaihoz tartani, azzal, hogy tudomásom szerint az egyik MDFes képviselőtársunk dolgozik azon, hogy bizottsági módosító indítvánnyal, ha kicsit késve is, de helyre hozza azt, amit még helyre lehet hozni. Az egy ik kérdés mindenképpen az, hogy az egyházi búcsúztatás semmilyen módon nem sorolható az üzletszerű kegyeleti szolgáltatások körébe, egészen másról van itt szó, még akkor is, ha nyilvánvalóan a törvényhozó nehezen találja meg azokat a paragrafusi megfogalma zásokat, amelyek megfelelnek annak az ősi hagyománynak, amelyet a búcsúztatás jelent. Ezzel kapcsolatban elhangzott többektől, hogy nagyon sok helyen visszaélnek ezzel, léteznek úgynevezett - talán akik nem tudják, azok figyelmét felhívom erre - egyházias jellegű temetések, ami
