Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - DR. BÁNK ATTILA (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
801 DR. BÁNK ATTILA (FKGP) : Köszönöm szépen. Csak egy bejelentésem van, elnök asszony. Tekintettel arra, hogy fontosnak tartjuk, hogy a vitában felmerülő érvekre a kormány azonnal vá laszoljon, illetve a kormány képviselői válaszoljanak, és ezzel a Fidesz időkerete nyilvánvalóan csökken, kérésükre szeretném a jegyzőkönyvben rögzíttetni, hogy az időkeretünkből tíz percet átadunk a Fidesz képviselőcsoportjának. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. Kétperces hozzászólásra ugyancsak megadom a lehetőséget Bársony András képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről. Képviselő úr, öné a szó. BÁRSONY ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Nag yon pozitív hangvételűnek tartom mindazt, amit Fónagy államtitkár úr elmondott, de akkor engedje meg, hogy szembesítsem saját minisztériuma gyakorlatával. Működik az érdekegyeztetés a minisztériumi szintek alatt, például a nyomdász szakszervezet és a nyomd ász szakmai szövetség között. Mégis az a helyzet, hogy amikor közösen a jövő évi adótörvények ügyében önökhöz fordultunk, és párhuzamosan nemcsak önökhöz, hanem a Környezetvédelmi Minisztériumhoz, államtitkár úr, akkor sajnos, azt kell mondanom, hogy nem f ormálisan, hanem tartalmilag is teljes elutasításba ütköztünk. És azt kell mondanom ezzel párhuzamosan - hiszen itt van az a fax, amely az ön helyettes államtitkára részére íródott, és semmifajta reakció nem érkezett a minisztériumból , hogy egyetértünk a jövőkép lehetséges változataival, azzal azonban nem értünk egyet, hogy csak itt szónokoljunk róla és mondjunk egymásnak szépeket, és egyébként pedig, amikor ott kéne csinálni helyben a dolgot, akkor, úgy tűnik, megfeledkezünk saját szavainkról. Köszönöm s zépen. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő hozzászólónk Szalay Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó. (Szalay Gábor: Mennyi idő van még?) Összesen van 4 perc 30 másodperce a képviselő úrnak. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltás megmentette az országot a teljes összeomlástól, és a gazdaság - különösen az elmúlt három évben - ismé t egyensúlyba került, ismét növekedési pályára állt egyúttal, az ország makrogazdasági mutatói jelentős mértékben javultak, nemzetközi presztízsünk javult, és 1997 óta már a lakossági reálbérek, reáljövedelmek és a nyugdíjak reálértéke is egyaránt - bár la ssan, de mégis - növekedésnek indult. Mindennek azonban természetesen ára is volt, a rendszerváltás óta eltelt évek során, 199096 között ugyanis mintegy 15 százalékkal csökkent a háztartások egy főre jutó reáljövedelme, és ebből az 1995. év - amelyet a Bo kroscsomag tett emlékezetessé - csak 5 százalékkal részesedik. Ebben az időszakban a létminimumnál is kisebb jövedelemből élők száma jelentősen növekedett, és a jövedelmek igen jelentős mértékben differenciálódtak. 1995re már mintegy hétszeres lett a kül önbség a társadalom legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmű 1010 százalékának átlagjövedelme közt. 1995ben 380 ezer forint volt a felső és 75 ezer forint volt az alsó jövedelmi tizedben lévők egy főre jutó éves nettó jövedelme. Ez a különbség azóta valam elyest még fokozódott is. Különösen hátrányos helyzetbe kerültek a munkanélküliek, a többgyermekes családok és a nyugdíjasok. Tenni kellett tehát valamit a szociálisan hátrányos helyzetű egyének és családok létfeltételeinek védelme érdekében. Nyugdíjreform ot kellett végrehajtani, és a jóléti rendszert a szociális juttatásoknak a veszélyeztetett rétegek javára történő átcsoportosításával, azaz a rászorultsági elv alkalmazásával és kiterjesztésével kellett módosítani.