Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
776 megfeleljen, hanem szorzószámos. Ugyanakkor mi ezen a kormányon majdan a saját programját kér hetjük számon, de azt el kell mondani, hogy ha nem nyúl hozzá olyan alapvető forrásokhoz, amelyeknek az igénybevételével nagyobb méretű változtatás lehetséges - és tudjuk azt természetesen, hogy az ezekhez a forrásokhoz való hozzányúlás rendkívüli érdekeke t sértene , akkor itt csak korrekciókra lesz lehetőség, és ezt mindenesetre figyelembe kell vennünk. Ez vonatkozik a munkabérekre is, mert az egyik oldalról ugyan örülhetünk a minimálbér növekedésének, de azért mégiscsak azt kellene ebben az országban meg célozni, hogy a bármilyen területen tisztességesen eltöltött teljes munkaidő és munkakör igenis egy megélhetési biztonságot jelentsen, de messze vagyunk még attól, hogy boldogan dalolhassuk: "Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás." A köz terhek tekintetében egy utat látunk járhatónak: a növekvő és egyre kevésbé behajtható közterhek helyett csakis azok újragondolását és ésszerű csökkentését, de ehhez párosulva természetesen a szigorú behajtást is. Így lehet elérni, hogy csökkenjenek az elti tkolt jövedelmek, csökkenjen a feketegazdaság, és egyben - igen, kimondjuk, bízunk benne , hogy növekedjenek az állami bevételek. Ebben a tekintetben a csökkent százalékhoz nagyobb bevétel járul, amire van hazai példa is: a társasági adó csökkentésének év ében rendkívül jelentős mértékben növekedett a beszedett adó volumene, a magyar vállalkozó tehát nem alapjaiban akarja eltitkolni a jövedelmét; ha talpon tud maradni, ha a befizetés aránya ennek megfelelő, akkor befizeti azt. De van erre nemzetközi példa i s: Portugália, amely nem a legfejlettebb európai közösségi ország, jelenleg ott tart - '97es adat szerint , hogy az inflációt 2,2 százalékra mérsékelte, a költségvetési hiánya a GDPre vonatkoztatva 2,5 százalék. Mindezt hogyan érte el? Nem emelt adókat, nem áldozott fel szociális juttatásokat, az ő Bokroscsomagjuk idején az alkalmazottak is kis reálbérnövekedést könyvelhettek el, és ennek fő eszköze volt, hogy a szigorú jövedelempolitika mellett erősítette a pénzügyi fegyelmet és növelte az adóbeszedés hatékonyságát. Természetesen mindez csak úgy lehetséges egy társadalomban, ha megvalósul a közteherviselés, és érzik az emberek, hogy a társadalmi hasznosság és igazságosság elve érvényesül; ha látják azt, hogy ami az ő jövedelmük tekintetében teherként j elentkezik, az a mérleg másik oldalán, a társadalom oldalán számukra is világosan látható módon hasznosul. A legnehezebb, amit azonban mégis meg kell tenni, az ennek a gondolkodásnak a megváltoztatása. Lényeges, hogy lássák az állampolgárok: amit befizette k, mire fordítja az állam, ez legyen átlátható, és ne lehessenek olyan esetek, hogy óriási pénzügyi alapokkal rendelkező önkormányzatok esetében milliárdok szivárognak el tisztázatlan irányba és körülmények között, mert ezek a dolgok pont az ebben való hit et veszik el az állampolgároktól, és pont az említett gondolkodásnak a megváltoztatását teszik lehetetlenné. A liberális gazdaságpolitika azt hirdeti, hogy a társadalom kenyérkeresője a magántőkés, és ez a liberális gazdaságpolitika talán már a szabadságjo gok tekintetében is az egyén szabadságjogához képest minden tekintetben a magántőke teljes, korlátlan érvényesülését és szabadságát akarja megteremteni - nos, a mi véleményünk szerint hibás ez a felfogás. Hibás, mert az államot csupán úgy kezeli, mint a vá llalkozások gúzsba kötőjét, egy adószívó vámpírt. Ezt a gondolkodásmódot meg kell változtatni, és a megváltoztatás egyetlen lehetősége pedig egy olyan kormány, olyan állam, amely ezeket a befizetett közterheket társadalmilag hasznos és igazságos elvek alap ján használja fel. Az érdekegyeztetést mi is fontos területnek tartjuk, és azt is elfogadjuk, hogy nemcsak bizonyos döntések elfogadtatásához van szükség érdekegyeztetésre, hanem a kormányzati döntések érdemi befolyásolása miatt is. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy e befolyásolás mértékénél mintának nem a taxis blokád hőskorát tekintjük. Az érdekegyeztetésre vonatkozóan a mai beterjesztésben, az indoklásban szerepel egy mondat, egy kérdés, amiről ma beszélnünk kell: "Kikkel és milyen módon kívánja a korm ány az érdekegyeztetést, a társadalmi párbeszédet lefolytatni?" Ebből a "társadalmi párbeszéd", "társadalmi vitára bocsátás" kifejezésből - az előterjesztők személyén keresztül is, megvallom - azért visszaköszön a múlt, a '80as éveknek az az időszaka, ami kor a nadrágszíjmeghúzást mi állítólag
