Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
777 mindig úgy viseltük el - pontosan e széles körű társadalmi vitán és annak közvetítőjén keresztül , hogy végül is a társadalom mindezt elfogadta, belátta, és ehhez a társadalmivitalebonyolításhoz megvolt egy hatalmi g épezetbe illeszkedő, olajozottan működő szerkezet és szervezet. A jövedelmeknél maradva: vannak olyan területek, amelyek helyzete, tulajdonképpen társadalmi érdekegyeztetésen és párbeszéden keresztül odáig jutott el, mint például - hadd emeljem ki - a fels őoktatásban dolgozók jövedelme. Hogy tényszámot mondjak: egy főiskolai docens pótlékokkal - vezető oktatói pótlék, nyelvpótlék , huszonöt éves munkaviszonnyal jelenleg 50 ezer forintot kap kézhez, nyilván családfenntartóként ebből kell gazdálkodnia. Mielő tt félreértenék, nem egy sajátos érdekvédelmet képviselek, nem a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének vagyok fogadatlan prókátora, a példát csak azért mondtam, hogy mondandómat tovább folytassam egy más irányba. Mi lett ennek a következménye? Jelenleg az a helyzet, hogy a műszaki felsőoktatásban, az egyetemi területen a tanárok és docensek 58 százaléka tíz éven belül nyugdíjba megy, a főiskolák tekintetében ez egy mintegy 40 százalékos arány, és nincs utánpótlás. Azért nincs utánpótlás, mert az e vezető oktatói szintek teljesítéséhez szükséges ambíció, energia természetesen azzal kellett volna hogy együtt járjon, hogy akik ezt vállalják, olyan jövedelemviszonyok között éljenek, hogy ezeket a többletteljesítéseket saját maguk és családjuk fenntartása mell ett is tudják vállalni. Ez nem így volt, és ezért szinte egy generáció maradt ki. Ajánlom a tisztelt kormány figyelmébe, amikor kiemelten akarja kezelni a felsőoktatást, és természetesen a hallgatók irányából közelíti meg a kérdést, akkor ennek a területne k, hogy így fogalmazzak: a humán erőforrásnak két oldala van. Ez jelenleg egy súlyos helyzet. Miért itt mondom ezt el? Arra akarom vele felhívni a figyelmet, hogy amikor egy réteg jövedelme hosszabb távon keresztül alatta marad a méltányosnak, annak nem az a következménye, hogy talán ők akkor kicsit nehezebben élnek, de majd egy döntéssel helyrehozhatjuk a dolgot, hanem az lehet a következménye, hogy kiderül: egy társadalmilag nélkülözhetetlen és hasznos feladatkör ellátására nincsenek szükséges és megfelel ő emberek. (10.50) Visszatérve a társadalmi párbeszédre, hadd említsem meg, hogy ebben az évben lezajlott egy nagyon intenzív társadalmi párbeszéd. Ez a választás éve volt, amikor a kormányzat, a politikai pártok, az ellenzék egy választási kampány során a sajtóban, a gyűléseken, a fórumokon megismertette az elképzeléseit, dialógus volt, válaszokat, véleményeket hallott. Azonban sokan szeretnék elfelejteni e társadalmi párbeszéd egy rendkívül fontos két dátumát, május 10ét és 24ét, amikor ebben a dialógus ban a társadalom azt a véleményét nyilvánította ki, hogy a kormányzatot le kívánja váltani, és egyébként más összetételű parlamentet és pártot akar bejuttatni az Országgyűlésbe. Most 1998 vége van, úgy érzem, a dialógusnak ez az oldala megtörtént. Természe tesen a dialógusnak, a párbeszédnek folytatódnia kell. Ez abban nyilvánul meg, hogy ez a kormányzat hogyan teljesíti a vállalását, ami sejthető lesz majd a törvényekből, természetesen a költségvetésből és a jövő évi megvalósulásból. Tehát most, amikor a cí mben szereplően a '99es konkrét tényszámadatokról kellene szakértői véleményt mondani a Magyar Igazság és Élet Pártja nevében, hadd mondjam el, hogy ennek ugyan itt van az egyik helye, de nem most van az ideje. Tehát amikor az említett törvénycsomagok vit ájára, valamint a költségvetés vitájára sor kerül, akkor el fogjuk mondani az álláspontunkat - megismerve a részleteket , bírálatunkat. Természetesen ettől függően dől el az, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja vajon támogatni fogja ezt a költségvetést, vagy nem fogja támogatni. Hiszen az előterjesztők most is szemrehányóan mondták: tanulmányozni kell a frissen hallott számadatokat, hogy érdemi, szakmai vitát lehessen folytatni. Megkérdezem: nem volt nyilvánvaló, hogy a mai vitanapon azok az érdemi adatok nem állnak majd rendelkezésre, amelyek ezt a politikai vitanapot szakmapolitikai vitanappá teszik és nem pártpolitikai csatározássá? (Közbeszólás az MSZP padsoraiban: Eltitkolták!) Ennek alapján azt mondjuk, hogy
