Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP):
673 ember koldusbotra juttatásában. Sz égyen és gyalázat, de a koldusbotra juttatottak java része nyugdíjas, mégpedig olyan nyugdíjas, akit csak a büszkesége tart vissza a koldulástól. Hát körülbelül ezt köszönhetjük (Francz Rezső: Szégyen!) az elmúlt négy év kormányzásának. (Taps a kormánypárt ok és a MIÉP soraiból. - Közbeszólás az MDF soraiból: Így van!) Így jutottunk a mostani nyugdíjasvitához, és akkor, azt hiszem, nyomban érdemben tudok válaszolni Nagy Sándor képviselőtársam... (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Nem kell válaszolni! - Közbeszó lás az MSZP soraiból: Ki kért rá, hogy válaszolj?) - ha megengedik, talán mégis válaszolnék - ...szembeállításaira, hogy ők mit javasoltak, akartak és a jelen kormány mit tesz. Nos, elöljáróban: az ellenzék harsogva arról szól, hogy jók a gazdasági mutatók (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: A kormány is mondja! A miniszterelnök mondja!) , ami igaz. Önmagunkhoz képest javuló tendenciát mutatnak a makrogazdasági mutatók. Ellenben nem esik szó arról, hogy milyen áron jók ezek a mutatók. (Közbeszólás az MSZP soraib ól: Na, ez az!) Megkoplalták a nyugdíjasok (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így igaz!) , különösen az elmúlt négy évben, megkoplalták a bérből és fizetésből élők, mindmáig a legnagyobb adózók, és megspórolták valamennyi közintézményen azokat a közkiadásokat, amelyek miatt ma már szinte tarthatatlan a közoktatás, a kultúra, a közegészségügy, a közbiztonság és még hosszan sorolhatom, hogy mi minden közfeladat, illetve közintézmény helyzete. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) Ennek a restriktív pénzügypolitikának a tartalékai kimerültek, további szigorító lépések - legalábbis a korábbi gyakorlatnak megfelelő elvonások formájában - nem tehetők. (Bauer Tamás: Sok a nyugdíjas!) De vajon levonhatóe ebből a pénzügypolitikából az a következtetés, hogy a negyven plusz n égy szűk esztendő után a jövő évben, azaz 1999ben kell minden lemaradást és hiányt, minden mulasztást pótolni? Aligha. Engedjék meg, hogy az ellenzék jeles szakértőjére, Bokros Lajosra hivatkozzam, aki szerint változatlanul szigorú költségvetési politikár a van szükség - legalábbis erre biztatja a mai kormányt. Persze az szinte biztos, hogy az általa ajánlott szigorúságot a magam részéről egészen másként értelmezem, más súlypontok megjelölésével; ellenben az is biztos, hogy kellően át nem gondolt, netán laz uló pénzügypolitikai intézkedések olyan inflációs spirált gerjesztenek, ami garantáltan szétzilálja a gazdaságot, és még nagyobb nyomorba taszítja a legsérülékenyebb réteget, a nyugdíjasok társadalmát. Miért nem megalapozott a nyugdíjemelés mértékéről szól ó ma hatályos rendelkezés? Álláspontunk szerint szakmailag védhetetlen a közel 20 százalékos nyugdíjemelés, minthogy a döntéshozatal időszakában nagyságrenddel magasabb inflációval számolt a tisztelt Ház (Közbeszólás az SZDSZ és az MSZP soraiból: Ez nem ig az!) , szemben az ez év végén, jövő év elején várható 11 százalékos inflációval. Márpedig önmagában az emelés mértéke, elszakítva a gazdaságban zajló reálfolyamatoktól és különösen a várható inflációtól, nyilván megalapozatlan. Egy ilyen döntés, még ha az t örvényen alapuló rendelkezés is, inkább tekinthető politikai deklarációnak, mintsem realitásnak, realitásokkal számoló és tartalmában az értékmegőrzést célzó nyugdíjemelésnek. A nyugdíjemelés előkészítésekor nem számoltak és nem is számolhattak azokkal a k ülső pénzügyi folyamatokkal, amelyek ismerete nélkül jó döntés ugyancsak nem hozható. Mindezek után joggal kérdezhetik, hogy mi a helyes döntés. Ha számba vesszük azokat a pénzügyi folyamatokat, amelyek LatinAmerikától a TávolKeletig vagy onnan Oroszorsz ágon keresztül zajlanak a nagyvilágban, akkor nyilván egy visszafogott, de mindenképpen teljesíthető nyugdíjemelés szándéka felel meg a realitásoknak és nem utolsósorban a nyugdíjasok érdekének. Erről szól a polgári kormány programja. A kormány erkölcsi és alkotmányos kötelezettségének tekinti a nyugdíjak értékállóságának biztosítását. Az alapcél a nyugdíjak reálértékének megőrzése és lehetőség szerinti emelése, amely lehetőséget értelemszerűen a gazdaság általános helyzete határoz meg. Az így kiszámítható
