Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
670 mértékek legmagasabb emelése. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a nyugdíjak mindenkori színvonalára a nyugdíjemelésen túl igen jelentős hatással voltak és vannak a mindenkori nyugdíjmegállapítási szabályok, akkor tulajdonképpen a két legfontosabb okát kapjuk annak, hogy egyegy nyugdíjas jelenlegi nyugdíja hogyan is alakult. Mindezeket a szempontokat is figyelembe véve, és a nyugdíjak színvonalának alakulását vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a bérek reálértékének alakulásához, il letve a nyugdíjak átlagának alakulásához képest relatíve az alacsonyabb és ezen belül is a legalacsonyabb nyugdíjak vesztettek a legkevesebbet az értékükből. Félreértés ne essék, ezek nagyon alacsony nyugdíjak. Nem arról van szó, hogy ezek jó színvonalú ny ugdíjak, de ez a következtetés adódik a vizsgálatból. Más oldalról pedig az a következtetés adódik, hogy a legrosszabb helyzetben - megint csak viszonylagosan - az 1991 és '95 között megállapított nyugdíjjal rendelkezők vannak. Ez az akkori nyugdíjmegálla pítási szabályokkal függ össze, tudniillik azzal, hogy a nyugdíjmegállapítás alapjául szolgáló kereseteknél a degresszív számítási módok szempontjából mennyit fogadott be a nyugdíjrendszer. Magyarra fordítva: minél magasabb keresetből relatíve kevesebbet fogadott be a nyugdíjmegállapítás alapjául; illetőleg összefügg azzal, hogy ezekben az években az úgynevezett irányadó időszak, tehát a nyugdíjmegállapítás alapjául szolgáló megelőző keresetek színvonalát milyen módon valorizálta a törvény. Nagyon jelent ős változást hozott a nyugdíjemelési szisztémában az, hogy Magyarországon '9192től lényegében a keresetek alakulásához van kötve a nyugdíjemelés. Ez az oka annak, hogy tulajdonképpen miközben világos, hogy a nyugdíjak vesztettek vásárlóértékükből, de azt is mondhatjuk, hogy lényegét tekintve nem szakadtak el a keresetek mozgásától. (9.00) A helyzet persze ennél bonyolultabb, árnyaltabb, erről majd később más képviselőtársaim részletesebben is szólnak. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, természetesen ez n em von le semmit abból, hogy a nyugdíjak általában alacsonyak és nagyon is alacsonyak Magyarországon. Mindezt tudva és mérlegelve, továbbá a demográfiai szempontokat is figyelembe véve az elmúlt ciklusban két fontos döntés született. Az egyik a nyugdíjkorh atár felemelése, a másik pedig a nyugdíjreform. A nyugdíjrendszer finanszírozhatósága, a nyugdíjba vonulók és a nyugdíjban lévők biztonsága, továbbá a nyugdíjrendszeren belüli anomáliák fokozatos kiküszöbölhetősége érdekében mindkét döntés elkerülhetetlen volt. És itt érkezünk el egy olyan ponthoz, amely a megelőző években is alapvető viták tárgyát képezte. Az a beállítás ugyanis, hogy a nyugdíjreform a megelőző kormány egyik pillanatról a másik pillanatra kitalált ötletét jelentette, és ehhez képest szavaz ógépként viselkedett a két kormánypárti frakció, egyszerűen nem felel meg az igazságnak. Nagyon göröngyös út vezetett a nyugdíjreformig, nagyon sok szabály, nagyon sok mérték, nagyon sok fontos részlet változott az eredeti elképzelésekhez képest. Ez ezért lényeges, mert nagyon sok képviselő úgy szavazott a nyugdíjreformra, hogy annak sarkalatos pontja volt az, hogy nem fizettethetjük meg az átállás, a nyugdíjreformmal kapcsolatos átmenet költségeit a már nyugdíjban lévőkkel. (Taps az ellenzék padsoraiban.) Sokan nem szavaztak volna erre a nyugdíjreformra, miniszterelnök úr, ha ezt a garanciát akkor nem kapjuk meg. És ha ezt a garanciát én le akarom fordítani magyarra, akkor ez arról szól, hogy '98ban nem változhatott a nyugdíjemelési szisztéma, azaz a megel őző év nettó keresetnövekedésének megfelelően lehetett csak emelni; '99ben nem változtathatta a törvény a szisztémát, azaz az előző év nettó keresetnövekedésével kellett emelni a nyugdíjakat a mi felfogásunk szerint; és 2000től 2001ig is egy csillapítot t, első mértékrendszerében 7030 százalékos keresetnövekedést és inflációt, majd pedig 5050 százalékban a keresetnövekedést és inflációt figyelembe vevő, úgynevezett svájci indexálást irányzott elő ez a csomag.
