Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
669 legnagyobb vesztesek kapják a legnagyobb mértékű emelést. Támogatjuk ennek kapcsán a kormány azon gazdaságpolitikáját, amelynek els ő számú prioritása az infláció leszorítása, mert ez a nyugdíjasok számára is egy alapvető érték. Támogatjuk azokat a kormányzati törekvéseket is, amelyek a nyugdíjasokat a leginkább sújtó kiadások, az energiaárak és a gyógyszerárak kapcsán történő változás okat támogatják. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Nagy Sándor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Csúcs László képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Engedjenek meg egy tájé koztatást: a házbizottság ülésén született egy olyan egyetértés - ezt elmulasztottam megemlíteni a bevezetőben, de önök egyébként a napirend összeállításakor a hétvégi futárpostában megkapták , hogy egyegy képviselői felszólalás ne haladja meg a 15 perce t. Ebben volt egy egyetértés, és ezt a vita elején csak azért tartom indokoltnak megemlíteni, hogy később ebből ne legyen vita. Parancsoljon, képviselő úr! DR. NAGY SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr ! Nekem az a benyomásom, hogy most több szempontból egy méltatlan vita résztvevői vagyunk a Magyar Országgyűlésben. Méltatlan ez a vita azért, mert a miniszterelnök úr beszámolójából láthatóan, kitetszően sokkal jobban informált, mint az ellenzék. Ez persz e érthető, hiszen ha a miniszterelnök nem tudja, hogy a kormány miről döntött, az nagy baj. Hozzáteszem, az sem előnye egy Országgyűlésnek, ha az ellenzék nem tudja, hogy a kormány miről döntött, hiszen ezeket az úgynevezett találgatásokat meg lehetne előz ni. Van erre egy roppant egyszerű módszer: be kellett volna nyújtani azokat a törvényeket, amelyekből az ellenzék is tudhatná, hogy hogyan alakul az adórendszer, hogyan alakulnak a nyugdíjak, hogyan alakulnak a költségvetés fő számai. Akkor nem lenne talál gatás, nem lenne félreértés. De láthatóan az informáltság ezen is túlmegy, hiszen ezekből a számokból - amelyek egy része így első hallásra, őszintén megmondom, nehezen volt követhető - azt is tudja a miniszterelnök úr, hogy az ellenzék mit gondol részlete kbe menően egyegy család jövedelméről, közterheiről, béreinek alakulásáról. E tekintetben feltehetően jobban informált, mint maguk az ellenzéki képviselők. Ez nem rossz teljesítmény. De azt gondolom, ez a vita méltatlan azért is - és semmit nem von le bel őle az, hogy korábban is megéltünk ilyet a Magyar Országgyűlésben , mert a vita arról folyik, hogy a kormány érthetetlenül és elfogadhatatlanul meg akarja rövidíteni a nyugdíjasokat, még egyszer mondom, nem először és - sajnos, úgy tűnik - nem utoljára. H a valaki végigtekinti a magyar nyugdíjemelés történetét, akkor láthatja, hogy lényegében 1971 óta beszélhetünk rendszeres nyugdíjemelésről. Ettől az időponttól napjainkig 44 kormányrendelet szabályozta évről évre az általános nyugdíjemelés, a különféle kom penzálásokon és egyéb megfontolásokon alapuló nyugdíjemelés mértékét. Azért is megemlítem, hogy ez a vita méltatlan, mert az elmúlt nyolc évben a parlamenti vita is hátteréül szolgált a mindenkori kormánydöntéseknek, és függetlenül a helyzettől, függetlenü l a mindenkori kormányzatok szándékaitól, a nyugdíjasok és a politikai döntéshozók viszonyát nagyon sokszor megterhelte. Megterhelte, mert azt az érzetet keltette, hogy a nyugdíj adomány, nem pedig járandóság, azt az érzetet keltette, hogy az egyedüli megf ontolás e tekintetben az államháztartás várható helyzetének alakulása, a központi költségvetés kiadásainak alakulása, esetleg bizonyos szociálpolitikai megfontolás. Ez természetesen nem mond ellent annak, hogy ilyen megfontolások léteznek, ezt nem vitatom. Éppen ebből fakadóan alakult ki Magyarországon az a helyzet, hogy ha valaki végigtekinti a nyugdíjemelések történetét, láthatja, hogy az általános nyugdíjemelési mértékre vonatkozó szabályok mindig kiegészültek bizonyos más szabályokkal; lásd az emelés le galacsonyabb mértéke, vagy a
