Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF
547 konzekvensen - ha szabad így mondanom , 1949től kezdve egy elődpárt álláspontját ismételte meg ma is, és erről minket tulajdonképpen oly módon győzött meg, hogy úgy látszik, ez az álláspont Magyarországon egy bizonyos politikai nézetet - sajnos most már 1949 vagy legkésőbb 1953 óta - ébren tart. Ami az alkotmányossági hely eldöntését illető alapkérdéshez tartozik, egyet mindenképpen le kell szögezni: a jogrendszerbe tagozódás kijelölésének a megfelelőségét az dönti el, hogy az ügyészség az adott állam politikai törekvései során be tudjae tölteni azt a szerepet, ami tőle elvárható. A javaslat, felismerve a jelenlegi helyzet által megkívántakat - és a hatékony jövőbeli működés érdekében is - a kormányfelügyeleti megoldás mellett foglal állást. Nagyon hosszadalmas, és azt hiszem, indokolatlan lenne teoretikus vitákba bocsátkozni, de a demokratikus alkotmányok döntő többsége a kormányzati irányítás gyakorlatát fogadja el. Nem tudunk arról, tisztelt ellenzéki felszólaló képviselőtársaim, hogy bárhol NyugatEurópában konkrét kormányzati elképzelés, netán alkotmánymódosítási eljárási folyamat kezdetét vette volna. Ez természetesen nem cáfolata annak, hogy különböző konferenciákon, különböző, nyilván az ügyészek részvételével zajló szakmai vitákon természetesen elhangzik az, hogy - az esetek 95 százalékától eltérően - minél függetlenebb és minél kevésbé a kormánytól függő testületként működjön. Még egyszer hangsúlyozom: nincs sem NyugatEurópában, sem máshol olyan törekvés, amely konkrétan kormányprogramban vagy bármilyen törvényi kezdeményezésben testet öltött volna. Arról azonban tudunk, é s ezt is szeretném tisztelt ellenzéki képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy 1990től kezdődően valamennyi volt szocialista országban - minket és Szlovákiát kivéve; talán nem véletlen, hogy ez az ország ebből a jogfejlődési folyamatból kimaradt - vissz aállították a korábbi helyzetet, tehát az ügyészség mindenütt kormányfelügyelet alá került. Ezek a tények, tisztelt képviselőtársaim! Amikor itt hivatkozások történnek arra, hogy mik a nemzetközi törekvések, akkor mindig mellé kell tenni a konkrét helyzetn ek, időpontnak megfelelő alkotmányos szabályozásokat. Nekünk ellentétes folyamatokról van tudomásunk. Az érvek, amelyek a javaslat ellen szólnak, az ügyészség függetlensége védelmének érvét hangoztatják, és féltik az eljáró ügyész szakmai függetlenségét és befolyásolhatóságát vélik. Ez a helyzet véleményem szerint a kormányfelügyelet alatt csak látszólagos vagy egyáltalában teljesen alaptalan veszélyeket hordozhat magában - ez nem is következhet be, tisztelt képviselőtársaim! Az ügyészség, akár tetszik, aká r nem, szoros alárendeltségben működő szervezet, elsődleges célja az állam büntető hatalmának képviselete. Ami a civil szférára vonatkozó tevékenységi köre kapcsán a jelenlegi szabályozást illetően fennáll, az az előbbihez képest lényegesen jelentékteleneb b, ha a parlamenti felügyelet alatt működő ügyészség szószólója az ügyészséget alapvetően a bírósághoz hasonlítja, ami úgy vélem, téves. A törvény előtti egyenlőség demokratikus történelmi alapelvét megtestesítő bírói függetlenség intézménye egészen más al kotmányossági indokból született, mint az ügyészség megteremtése. Az utóbbit, tehát az ügyészséget azért hozták létre, hogy az állam demokratikus működését támadó cselekményekkel szembeszálljon, az e szerepet megtestesítő hatóságok eljárását segítse, illet őleg ezen eljárások garanciáit felügyelje. Ezért a hagyományos jogi struktúrában is ehhez kíván a javaslat visszatérni: középen áll a független bíróság, az egyik oldalon pedig a közhatalmat megtestesítő ügyészség, a másik pólusán pedig, ha úgy tetszik, az állampolgár vagy annak jogi képviselője van. Az ügyészi szerepkör értelemszerűen tolódik el az állami akarat végrehajtásának elsődlegessége irányába, és ez egyébként dogmatikailag is egyértelműen kormányzati feladatnak tekinthető. (12.00) Ugyanú gy emellett szól a szervezet működésének belső alárendeltségi viszonyrendszere, ami nem is hasonlítható a bírósági tevékenységhez. Egyébként meg kell jegyezni, hogy paradox módon
