Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 28 (13. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter:
495 egyetértett ezzel a törvényjavaslattal, amely itt előterjesztésre került - ezzel, de nem többel! És ha ezzel értett egyet, nem értem, hogy akkor mié rt nem merült fel ez a korábbi? Más vonatkozásban: mi egy hiányt pótolunk, méghozzá az Alkotmánybíróságnak azt a felhívását, amelyben megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet állt elő azzal, hogy az Országgyűlés nem szabályozza a volt hadigyámoltaktól és a volt hadigondozott családtagoktól politikai okokból elvont pénzellátás egyösszegű ellentételezését. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy záros határidőn belül, december 31éig pótolja ezt. Ez a határidő szorítja a kormányt, szorítja az előterjesztőt. Amikor a kormány ilyen előterjesztést tett, tisztában volt azzal, hogy természetesen ez teljeskörűen nem oldja meg ezeket a problémákat. De amikor ilyen módosító javaslatokkal találkozunk, amelyek tartalmilag nem is módosító javaslatok, han em teljesen új javaslatnak tekinthetőek, nagyon csodálkozom, amikor egyes képviselőtársaim azt mondják, a (4) bekezdést egészítsük ki azzal, hogy: "továbbá aki okirattal bizonyítja, hogy az igény jogosultsága fennáll". Kérdezem én: milyen okirattal? Miért kell megfordítani a bizonyítási eljárást, a bizonyítási terhet? Miért kell megfordítani? - amikor van egy hatályos törvény, amely előírja, hogy a bizonyítási eljárás során milyen okiratokat lehet figyelembe venni. Amikor a tanúvallomás alapjául elfogadható az államigazgatási eljárásról szóló '57. évi IV. törvény 29. és 30. §ai alapján a jogosultságot megállapító jegyző előtt személyesen történő tanúvallomás, milyen indoka lehet annak ilyen tág értelmezés, illetve lehetőség után, hogy még tovább tágítsuk ez t a kört, és lényegében olyan okiratokat vagy bizonyítékokat fogadjunk el, amelyek csak bemondáson alapulnak? Jogszabályi lehetőségeket nem lehet bővíteni ilyen mértékig. Érzelmi alapon lehet, de jogszabályban ezt így megfogalmazni szinte lehetetlen. Lehet , hogy van olyan előterjesztő, aki képes lesz erre. Kíváncsian várom, hogy egy új törvényelőterjesztés - amelyet képviselőtársaim jeleztek - során egy új törvényjavaslatot nyújtanak be képviselőtársaim, de mi most csak a hiányt pótoljuk, azt az alkotmányo s hiányt, amelyet az Alkotmánybíróság megállapított. Az Alkotmánybíróság egyébként részletesen foglalkozik azokkal a képviselői felvetésekkel, amelyeket az SZDSZ, de mások részéről is felvetettek, történetesen, hogy nagy számú jogosult, politikai retorziót ól félve, elő sem merte terjeszteni az igényét. Tehát az Alkotmánybíróság foglalkozott ezzel, és határozatában, az (1) bekezdés után a (2) bekezdésben megállapította - mert azt is érdemes elolvasni , hogy a 10. § alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasítja. Tehát amikor elutasította, diszkrecionális jogkörbe utalta természetesen azt, hogy ha az Országgyűlés ennek alapján hoz egy olyan törvényt valamikor, amit ilyen kiterjesztően lehetne értelmezni, illetve a feltételeket ilyen szabadon lehetne megállapítani, ahogy egyes képviselőtársaim látják ezt, akkor akár bemondás alapján igényjogosultságot lehetne alapítani. Ugyanis a '94. évi XLV. törvény, amely hatályos törvény, erre vonatkozóan részletes eljárási sz abályokat tartalmaz. Nem értem, képviselőtársaim négy évig miért nem kifogásolták ezeket az eljárási szabályokat. A bizonyítási teherről van szó konkrétan. Miért csak most merül ez fel, amikor egy alkotmányossági hiányt pótolunk? Nekünk ez a feladatunk, ho gy ezt pótoljuk. Ezen túlmenően szeretnék hivatkozni arra, amire egyes képviselőtársaim is hivatkoztak: az Alkotmánybíróság már több kárpótlással kapcsolatos határozatában megállapította, hogy az alkotmányból nem vezethető le az állam helytállási kötelezet tsége a korábbi rendszerekben a jogállam mércéjével mérve esetleg alkotmányellenesen okozott sérelmekért. A hadigondozotti pénzellátások korábbi rendszerben történt elvonása sem teremt alanyi jogot azok megtérítésére. És most jön a lényeg: az állam dönthet úgy, hogy ez utóbbi sérelmek ellentételezésére kárpótlást nyújt, az alkotmányból azonban - a jogalaphoz hasonlóan - sem az ellentételezés jogosultjaira, sem a jogosultság mértékére vonatkozóan nem vezethető le követelmény. Éppen azért hívta fel az Alkotmá nybíróság a pótlásra, erre a kiigazításra a figyelmünket, mert az állam által méltányosságból biztosított kárpótlással kapcsolatban érvényesül a hátrányos megkülönböztetés alkotmányban foglalt tilalma.
