Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 14 (42. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újból megnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
3856 pénzügyi csomag - végül is az, ezzel is kezdtem. Összegszerűen még azt sem lehet mondani, hogy nem kiemelt támogatás a lehet őségekhez képest. Ennek felhasználása, ennek ellenőrzése, ennek a költségvetési fejezetben történő megjelenítése nem ésszerű, és egyáltalán nem fogható olyan szempontból, hogy amikor majd önökkel együtt tárgyalni fogjuk remélhetőleg 2000ben az 1999. év kö ltségvetési beszámolóját, ne jöjjön olyan kritika, és ne kapjon olyat az FVMminiszter vagy esetleg az államtitkára, hogy azt a 162 milliárdot nem hatékonyan használták fel. Legyen módunk megkérdezni, hogy ezen a fejezeten belül azok a jogcímek, amelyeket mi itt beállítottunk, mennyire kontrollálhatók! Mert ha ez így marad, ahogy a mostaniban van, és a gazdaság, a mezőgazdaság termelőképessége rosszabb lesz, az értékesítési viszonyok romlanak, és a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége rosszabb lesz, nem tudjuk számon kérni, mert egyszerűen a minisztérium be fogja tudni mutatni, hogy az itt lévő fejezetek megfelelően el lettek költve, 162 milliárd úgy ment el, ahogy meghatároztuk. Hogy ez nem volt hatékony? Sorry, barátaim! Ez volt a költségvetési fejezete n belül az a nyolc vagy tíz jogcím, amire mi kiosztottuk a pénzt. Sajnáljuk, hogy sokan kimaradtak ebből a körből, meg azt is sajnáljuk, hogy olyanok is kaptak, akik nem voltak erre kellően felkészülve, és nem voltak kellően hatékonyak. Amikor itt megjelen t jó pár képviselő módosító indítványaként erre a fejezetre - a mezőgazdasági bizottságban tárgyaltuk - olyan normatív feltételrendszer, amely eligazítaná a kormányt, hogy ezt a pénzt milyen irányba használja fel, akkor erre sommásan az volt a válasz, hogy ne kössük már meg az ágazati vezetők kezét. Nyilvánvaló, hogy hozzáértő és felkészült emberek vannak az irányításban, amit én nem kétlek, és ők ezt úgy fogják elkölteni, hogy a következő év már nemcsak a tűzoltómunka, hanem egy fellendülő agrárágazat éve is lesz. Ezt én szívből remélem, és kívánom is, de ehhez az is szükségeltetik, hogy itt az országgyűlési képviselőknek módjuk legyen ennek a pénzfelhasználásnak, ennek a 162 milliárd forintnak a viszonylag hatékony elköltése ellenőrzésére, és esetenként ol yan intézkedés megtételére is, ami olyan törvények meghozatalát jelenti - amiről az előbb már szóltam, és elkerülhetetlen lesz , ami a földtörvényt jelenti, beleértve ennek használatát és föld védelmét is, nemcsak a tulajdonlást, amiről olyan sokat beszél ünk. Ugyancsak ehhez a törvényhez kapcsolódva kell majd megoldanunk annak az agrárrendtartási törvénynek a jelen pillanatban még elég komoly vitát kiváltó módosítását, amelyet 1992ben alkottunk meg, és amely felett egy picit eljárt az idő. (18.40) Agrársz abályozás enélkül nem működik, és rá kell kényszerítünk a termelőket, sok esetben olyanokat, akik most nagyon nagy hasznot húznak abból, hogy a zavarosban halászhatnak, hogy igenis agrártámogatást a jövőre nézve csak az vehessen igénybe, aki megfelelő regi sztrációval rendelkezik, és az így megkapott állami támogatással elszámol, és annak rendszerét a jövedelemkimutatásában számlákkal igazolni is tudja. Örültem, amikor Fábiánsebestyénben a miniszter úr erre a felvetésemre azt mondta, hogy ez így lesz, ezt ők meg fogják követelni. Sajnos, ezt nem láttam az 1999es adótörvények tárgyalásánál, amikor is változatlanul álszemérmes módon fenntartottunk olyan átalányadózási szabályokat, amelyek nem arra ösztönzik a mezőgazdasági gazdálkodót, hogy valóban a tényleges kiadását, a tényleges bevételét és így a szerény, de valóban jelentkező jövedelmét is ki tudja mutatni, hanem azt mondtuk, hogy nyissuk meg inkább azt a kört, amelyet őstermelőnek hívunk, mondjuk azt, hogy nekik nem kell elszámolni azért, mert nem is term elnek olyan színvonalon, meg nincs is nagyon hasznuk, de a támogatást meg adjuk oda nekik. Ez sehova nem vezet! Ebből nekünk nemhogy rendtartásunk nem lesz, hanem sajnos még egy olyan minimális adatbázisunk sem, amire a következő évi költségvetést építeni tudnánk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) :
