Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 14 (42. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újból megnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
3837 milliárdot elég szűkmarkúnak tekinthetjük. Remélem, hogy azért ez a z előirányzat jelentősen tud még a módosítások során emelkedni. Szeretném még egy vonatkozásban ezt a pontot górcső alá venni. Többször elhangzott, hogy az árvízvédekezésre, az árvízi feladatokra a kormány a jövő esztendőben többet kíván adni, mint ami ebb en az esztendőben volt forrásként biztosítva. Szeretném elmondani, hogy ezen rendkívüli módosított előirányzat nélkül is fordított a helyzet. Ha ezt nem számolom bele az 1998. évi előirányzatokba, akkor is fordítva áll a helyzet. A vízügyi és árvízvédelmi intézmények összes kiadása az idei költségvetésben a várható teljesítés szintjén 13,2 milliárd, a jövő évi költségvetésben pedig 10,1 milliárd van tervezve. Ez 3,1 milliárddal kevesebb, tehát számszerűleg is kevesebb, nemhogy reálértékben, és nemhogy több lenne. Azt gondolom, hogy ez nem azzal azonos, mint amit - mind szándék szintjén, mind pedig a törvényhozás szintén - a pénzügyminiszter úr vagy a miniszterelnök úr bejelentett mind az ország közvéleménye előtt, mind pedig a parlament egyes vitanapjain. Az t gondolom, hogy például egyedül csak a fenntartási feladatokat figyelembe véve a most említett előirányzat, amely gyakorlatilag 3 milliárd forintot biztosít a vízkárelhárítási művek fenntartásra, több mint kétszerese annak, mint amit a jövő évre, egész es ztendőre a kormány akar biztosítani; 1,4 milliárd ugyanis az, amit a jövő esztendő e feladatára akar a kormány biztosítani. Még egyszer szeretném kérni a kormányt, hogy azt a módosító indítványt, amely az 1998. évi, tehát az idei költségvetés módosítását t artalmazza, becsempészve a jövő évi költségvetési törvénybe - legalább ha már ezt a formáját választotta a pénzügyi tárca és nem pedig a pótköltségvetés formáját , legalább részletes indoklással el kellett volna látnia. Normális körülmények között - erre hadd hozzam ide akár az 1994es kormányváltás időszakát is - az ilyen pótköltségvetési kényszert valóban pótköltségvetéssel szokta elrendezni kormány. Ennek nemcsak technikai, formai oka van, hanem azért is, mert egy pótköltségvetés esetén ezt a például kö zel 220 milliárdos módosítást általánosan és részletesen kellett volna indokolni, ezt alá kellett volna támasztani, ezt valamennyi bizottságnak meg kellett volna tudni tárgyalnia, egyeztetnünk kellett volna, véleményt kérni, méghozzá adott területen a szak máktól is, nem pedig ilyen módon egyetlen pontban, egyetlen módosításként belopni elénk. Nem tudom, képviselőtársaim, hogy amikor a részletes vitában majd a fejezeteknél - nem viccelek - 4050 millió forintért - lásd az '56os intézetet - intézményeket szü ntetünk meg, összeveszünk társadalmi csoportokkal, ellehetetlenítjük több száz ezer munkáját, érzésében, önbecsülésében megsértünk tízezreket vagy százakat, akkor 220 milliárdról úgy döntsünk eme költségvetés folyamán, hogy gyakorlatilag nem is beszélünk r óla. Mi kerül ezen 220 milliárdba? Lehetnee ez csak 219 milliárd 950 millió, és akkor az 50 millióból az '56os intézetnek máris helyre tudnák állítani a helyzetét? Ezt szeretném kérni a pénzügyi kormányzattól: érjen meg ez a módosítás, ez az egyetlen pon tban beírt módosítás annyit, hogy a részletes vita keretében legalább hallunk számokat - ha már nem is írásban látjuk , tényeket arról, hogy miért 220 milliárd, ami lehetne 190 milliárd is vagy akár 20 milliárd. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Jó estét kívánok, tisztelt Országgyűlés! Keller László, az MSZP képviselője, jelentkezett kétperces felszólásra. (Keller László: Nem!) Nem, akkor tévedés történt. (Keller László: Nem kétpercesre!) Nem kétpercesre, hane m hozzászólásra jelentkezett. Keller Lászlónak adom meg a szót hozzászólásra. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valószínű, hogy két perc alatt nem tudnám elmondani mindazt, amit abban a tárgykörben szeretnék mondani, amiről Kov ács Kálmán képviselőtársam is szólt. Azért kell erről beszélni, mert ebben a Házban a kormány - úgy, ahogy arra képviselőtársam is utalt - nem akart vagy nem tudott megfelelőképpen reagálni. Az kétségtelen tény, hogy a költségvetési bizottság előtt a pénzü gyminiszter úr beszélt elég részletesen és elég alaposan a
