Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 14 (42. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újból megnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
3838 Postabankproblémáról, aminek rendezése nagyon nagy súlyú tételként megjelenik a jövő évi költségvetési törvény módosítása kapcsán. Igen ám, csak amikor a költségvetési bizottság benyújtotta a módo sító javaslatot - ezen az ülésen csak és kizárólag kormánypárti képviselők vettek részt, majd azért időközben egy szabaddemokrata képviselő is véletlenül megjelent ezen az ülésen, de az ellenzéki képviselők tudatosan nem vettek részt ezen az ülésen, mert o lyan nagyságrendű módosítóindítványcsomagot akart, illetve aztán később meg is tárgyalt a költségvetési bizottság, amelyre abban az időben a költségvetési bizottság nem volt felkészülve. Ennek ellenére kormánypárti képviselők nagy magabiztossággal döntött ek több mint 200 milliárd forintról, 270 milliárd forint sorsáról, ami persze az ez évi költségvetésben és a jövő évi költségvetésben is megjelenik. De hogy meg kelle jelenni, olyan összegben kelle megjelenni, azt akkor sem tudták mérlegelni, és meggyőző désem, hogy ezt követően sem tudták mérlegelni, és nem is akarták mérlegelni. Ezt azért merem mondani, mert miután a pénzügyminiszter urat meghallgattuk a postabankos probléma rendezéséről, konszolidálásáról, az azt követő költségvetési bizottsági ülésen m i kísérletet tettünk egy olyan módosító javaslat benyújtására - ekkor már nekünk csak arra volt lehetőségünk, hogy a bizottságot megnyerjük arra, hogy fogadja el az elképzelésünket, és bizottsági módosító javaslatként nyújtsuk be - amely a pénzügyminiszter úr elmondásának megfelelően a problémára egy valóságos megoldást kínált volna. (17.10) Persze nem azt mondom, hogy így nem lehet kezelni, csak nem mindegy, hogy milyen költséggel és melyik költségvetésben kezeljük a problémát. Az egésznek az lett az eredm énye, ahogy azt Mádi képviselő úr a délutáni megszólalásában felmutatta nekünk, hogy a kormányképviselők elhitték azt, hogy itt valójában 270 milliárd forintos beavatkozásról van szó. Elhitték, amikor a pénzügyminiszter úr a költségvetési bizottság ülésén a Magyar Fejlesztési Bankról egy mondatot nem tudott mondani, mert azt mondta, még nem tart ott a vizsgálat, hogy erről érdemben tudja tájékoztatni a bizottságot. De kormánypárti képviselők 40 milliárdról tudnak úgy dönteni, hogy a saját pénzügyminiszterük nem tudja, hogyan áll még a Magyar Fejlesztési Bank! És hogy egyáltalán szükségese ez a lépés, hiszen meg kell nézni, hogy milyen rendezést kínált a kormány a Postabank problémájának a kezelésére. Egyrészt szükséges állampapírok rendelkezésre bocsátása a Postabank részére, ezenkívül szükséges 23 milliárd forintos készpénz formájában egy tőkeemelés, szükséges a Magyar Fejlesztési Banknak egy 40 milliárd forintos tőkeinjekció, és ezenkívül szükséges egy 71 milliárd forintos garanciavállalás a Workout cégbe kihelyezett rossz hitelek miatt. Nos, ez egy elég összetett probléma, és nyilvánvaló, hogy most a részletes vitában nehezen fogjuk tudni megbeszélni, hiszen írásbeli részletes indokolás a módosító indítvány vonatkozásában nem érkezett. De mindenképpen el k ell gondolkodni a kormánypárti képviselőknek is a következő kérdésen. Ha a Postabank könyvvizsgálói, illetve felkért auditorai minősítették a befektetéseket, minősítették a hiteleket, és úgy ítélték meg, hogy 90 és 130 milliárdos sávban szükséges céltartal ékjuttatás, és ezt most állampapír, illetve készpénz formájában a Postabank meg is kapja még ebben az évben, akkor vajon indokolte a Magyar Fejlesztési Banknak a 40 milliárdos tőkejuttatás akkor, amikor tudniuk kell a kormánypárti képviselőknek, hogy a M agyar Fejlesztési Bank arra a tőkeemelésre, amelyre neki sort kellett keríteni az előző kormány felkérése alapján, akkor ő azt a tőkejuttatást mintegy 24 milliárdos formában megkapta. Akkor, ha rendezzük a Postabank portfolióját, vajon szükségese a Magyar Fejlesztési Banknak az a 40 milliárd forintos tőkejuttatás, amire az előbb utaltam? Vagy valóban indokolte az a 71 milliárd forintos garanciavállalás? De ha már azt mondja erre a kormánypárti többség, hogy igen, ez szükséges, akkor fel kell tenni a kérdé st: vajon mi szükség van arra, hogy már az idei költségvetésben megkapja erre a felhatalmazást a kormány, miért nem elégséges a jövő évi költségvetésben ezt elvállalni?
