Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 14 (42. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újból megnyitott részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ):
3836 Á llamvasutaknál - és mondom, csak a mi tárcánkról beszélek, és nem említem azt a sok területet, amit még nyugodtan lehetne említeni , az azért volt, mert politikailag sem értettünk volna azzal a kijelentéssel egyet, hogy az kizárólag az előttünk lévő négy esztendő terméke. Azt gondolom, aki például ismeri a Postabank történetét és nyomon követte 1989 óta, az tudja, hogy a Postabanknál felhalmozódott és most az állami segítségnyújtásra, rendezésre szoruló hiányok sem csak az elmúlt négy esztendő problémája, megalakításától kezdve folyamatosan került a cégbe olyan portfolió, folyamatosan történt olyan hitelkihelyezés és hitelnyújtás és folyamatosan bánt a bankkal a politika és a bank a politikával kölcsönösen olyan módon egymással, hogy ennek ez lett a követke zménye. Azt hiszem, erről beszélni kellene szakmai értelemben is, és 1989től kell nyitni a folyamatot, úgy, ahogy ezt egyébként már több képviselő is megpróbálta előttünk tárgyalni. (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja e l.) A másik kérdéskör a Magyar Fejlesztési Bank tőketartalékjuttatásának kérdése, ami szinte eltörpül a Postabank kérdése mellett, pedig közel egyharmados összegről van szó, 40 milliárd forintról, és szinte szót sem érdemelt ebben a Házban, hogy pontosan milyen részletekből adódik össze ez a 40 milliárd forint, pedig ez közel annyi, mint amennyit lehetetlen megadnunk a nyugdíjasoknak. Erre persze lehet azt mondani, hogy az 1998. költségvetési évben akarjuk rendezni és így csak a hiányt növeljük, de azt his zem, hogy aki a pénzügyi reálfolyamatokat nyomon követi és ismeri, az természetesen tudja, hogy ezt az összeget is bizonyos értelemben ki kell fizetnünk, tehát szó nincs arról, hogy mivel ezt a '98. esztendő költségvetésébe illesztjük most be, gyakorlatila g egy pótköltségvetést belopva az 1999. évi költségvetési tárgyalásba és előterjesztésbe, akkor ezt nem 1999ben, 2000ben, 2001ben és 2002ben kell majd kifizetni. Természetesen ez előttünk álló és rendezendő, általános értelemben tehát kifizetendő kiadá s lesz. (A jegyzői széket Herényi Károly foglalja el.) Hasonló módon kevés szó esett az ÁPV Rt. tartalékának feltöltéséről, a gázközművagyon céljára történő fedezet biztosításáról. Nem azért, mintha nem tudnánk, hogy ezzel a kötelezettséggel számolni kell a kormánynak és ezt a feladatot el kell végezni, és nem értenénk egyet azzal, hogy ezt a fedezetet, tartalékot kell képezni erre a rendkívüli kiadásra, nem azért citálom ide, de azt hiszem, hogy itt is indokolt lenne, egy 50 milliárdos tételnél, a részlete sebb és pontosabb előtárása annak, hogy ez valóban 50 milliárdos nagyságrendű és nem 35 vagy, mondjuk, 28. A kerek számból, a tízmilliárdos kerekítésből azért érzékelhető, hogy akkor, amikor, mondjuk, éppen a budapesti metró vonatkozásában 2,8 milliárd for intot nem tudunk a jövő esztendő költségvetéséből biztosítani, akkor itt 50, 40 és 130 milliárdos számokkal dobálózunk tulajdonképpen némi szóbeli előterjesztés mentén. (17.00) Ezt igényelném, és azt a gyakorlatot nem tartom elfogadhatónak, hogy nincs indo klás, és igényelném azt a részletes indoklást, amely tartalmazza, hogy miért 50 milliárd, és miért 132 milliárd, illetve miért 40 milliárd az egyes előirányzat. Teszem ezt annál is inkább, mert az idei esztendőre vonatkozó költségvetési törvény módosításáb an van olyan módosítás, amellyel szakmailag természetesen egyetértek, bár ehhez is szeretnék megjegyzést fűzni. Ez pedig a vízügyi ágazatnál, a vízkárelhárítási művek fenntartása előirányzatcsoportnak 2,9 milliárdra történő emelése. Ez jó, és nyilvánvaló an azt a célt szolgálja, hogy az idei árvíz okozta károk rendezésére forrást biztosítson a közlekedési, hírközlési és vízügyi tárca számára. Azonban problémásnak tartom, hogy ez az összeg messze elmarad attól, amit a legszerényebb becsléssel is az okozott károk vonatkozásában megállapíthattunk. Szeretnék utalni arra, hogy maga a miniszterelnök úr 2030 milliárdos azonnali támogatásról beszélt, amikor a helyszínen járt, amikor a szakemberekkel találkozott, amikor közvetlenül volt élménye abban, hogy milyen k árokat okozott az árvíz, és milyen legfontosabb intézkedéseket kell tenni a védművekben okozott károk helyreállítása és a további védekezés biztosítása érdekében. Úgy érzem, hogy itt a 2,9
