Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 14 (42. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újból megnyitott részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ):
3835 Kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket a kompromisszumos javaslatokat szíveskedjenek átgondolni és lehetőleg támogatni. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Kovács Kálmán képviselő úr jelentkezett szintén nem kétperces felszólalásra. De örülnék, ha önmérsékletet gyakorolnának. (Derültség az MSZP soraiban.) KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ) : Azt kellene mondanom, h ogy kétszer kétperces lesz, lesz az elején két perc és utána is, így huszonkettő. (Derültség az MSZP soraiban.) De nem, igyekszem egy kicsit rövidre fogni, éppen azért, hogy minél többen megszólalhassunk ebben a vitában. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a törvé nyjavaslathoz benyújtott módosítások közül ahhoz a részhez szeretnék hozzáfűzni néhány mondatot, amely más törvények módosítására vonatkozik, jelesül az 1998., tehát a mostani esztendő költségvetési törvényének módosítására. Azt hiszem, az nem egy szokásos gyakorlat, hogy a következő esztendő költségvetési törvényében az éppen aktuális esztendő költségvetését közel - vagy valamivel több is mint - 200 milliárd forinttal módosítják. Azt gondolom, ez mindenképpen igényli azt, hogy a részletes vita során erről beszélgessünk. Már elhangzott a frakciók részéről az, hogy ennek az indokát nem kaptuk meg a bizottsági üléseken. A pénzügyminiszter úr a parlament egyik nem olyan régi ülésén egy kérdésre adott válaszként némi indoklást adott. Azonban akkor, amikor csak a mai napon mintegy kétkét és fél órás vita zajlott a nyugdíjakat érintő módosítás, törvénykezési szándék 55 milliárdos összegéről, mondván, hogy nem lehet előteremteni ezt az 55 milliárdot, és ezért kell a nyugdíjtörvényt módosítani, ezért kell a nyugdíja soktól 55 milliárdot elvenni, hiszen nincs ennyi forrás a költségvetésben, tehát akkor, mikor egy 55 milliárdos összegről most már nagyon régóta beszélünk, és ez az összeg hárommillió embernek a nyugdíját, mégpedig talán mondhatjuk nyugodtan, hogy a legkis zolgáltatottabb, a kisgyermekekhez hasonlóan pénzügyi értelemben kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek finanszírozásáról, pénzügyi ellátásáról van szó, tehát ha hárommillió ember helyzetéről vitatkozunk 55 milliárd forint - ami hatalmas összeg - kapcsá n, akkor a több mint 200 milliárd forintos költségvetési módosításról, azt hiszem, érdemben kellene beszélni a Ház előtt. Miért mondom ezt? Nemcsak az összege miatt, nemcsak a nyugdíjjal való összevetés miatt, szeretném hangsúlyozni, hogy ezen túl is nagyo n sok kérdést nyit ez fel. Az egyik, ami az elmúlt időszakban kormányzati oldalról nagy hangsúlyt kapott, ez az a rettenetes örökség, amit át kell venni és amit kezelni kell. Nem akarom vitatni azt, hogy a többszörös pénzügyi tranzakciók után is mondhatjuk , hogy pénzintézeteink közül most éppen a Postabank, illetve a Magyar Fejlesztési Bank olyan helyzetben van, ami igényel állami beavatkozást. De nem szívesen fogadom el azt, ha ebből első rendben politikai és nem szakmai vitát rendezünk. Miért? Mert akkor elénk lehetne hozni az 1994. esztendőt, amikor az AntallBorosskormányzat után az új kormány megkapta a feladatokat, és - a cipész maradjon a kaptafánál, csak a mi tárcánkat említem - a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium területén a Magyar Ál lamvasutak felhalmozott adósságállománya 440 milliárd forint volt. Megismétlem, hátha a Ház nem jól hallotta: 440 milliárd forint volt. Ebből közvetlen pénzügyi rendezést igényelt 105 milliárd forint, amit az 1994. évi költségvetést követően, tehát az 1995 . évi új, induló költségvetésben a költségvetés elején rendezni is kellett. Ez volt a Magyar Államvasutak pénzügyi szanálása. Mi mégsem mondtuk azt a 440 milliárdnál sem, hogy azt a hatalmas szemetet, amit az elődeink összehordtak, az első demokratikus par lament képviselői, kormánya és a többi, azt nekünk kell eltakarítani. Úgy ítéltük meg, hogy vannak gazdasági folyamatok, sokszor elhibázott gazdasági folyamatok és döntések, amelyeket igenis időről időre, ciklusról ciklusra az új kormányzatnak rendeznie ke ll. Épp azért, mert az elődje talán nem mindenben járt el körültekintően, talán nem minden feladatot oldott meg a legjobban. De nem vitattuk, és nem mentünk le az alpári véleménynyilvánításnak erre a szintjére, és azt hiszem, hogy nem tettük meg a Magyar
