Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 22 (12. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
366 Végül azt szeretném elmondani, hogy jóval a képviselő úr felszólalása előtt megkezdődött egy konferencia szervezése, amely október 12én lesz, "A kormány, az állam szerepe a tankönyvellátásban" címmel, amelyre szeretettel várjuk képviselő urat, várjuk az oktatási bizottság tisztelt tagjait. Ezen a konferencián a szakma képviselőivel szeretnénk megvitatni azt, hogy az elkövetkezendő években Magyarországon milyen tankönyvek, milyen tankönyvcsaládok segítsék a jobb, a minőségi oktatást. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pe tő Iván frakcióvezetőhelyettes úr, SZDSZ. DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt a kérdést kívánom feszegetni, hogy a magát polgárinak nevező kormány hol húzza meg a sajtószabadság és a magántulajdon sérthetetlenségének határait. A véletlen ho zta úgy, hogy éppen a máshonnan jól ismert T/34es számot kapta egy kormánypárti képviselő elhíresült törvénymódosítási javaslata. Most nem e javaslattal kívánok foglalkozni, de emlékeztetek arra, hogy az elavultnak hitt T34es helyett bevetni szándékozot t új fegyver arra az ötletre épül, hogy a nyomtatott sajtó, amelynek nagyobb része magántulajdonban áll, valamint a rádió és a televízió, amely szintén jelentős részben magántulajdonú, ne csak tények meghamisítása - köznyelven: rágalmazás - esetén legyen k öteles önmagát korrigálni, hanem akkor is, ha egy újságíró vagy egy szerkesztőség a véleményét közli, és ezt a véleményt társadalmilag hátrányosnak tekinti valaki, akit személyesen érint az ügy. Ez ugyebár azt jelenti, hogy a tulajdonos vagy az általa megb ízott szerkesztőség szokványos jogait radikálisan kívánják korlátozni, olyan véleményt is közölniük kell, amit nem akarnak. Márpedig a sajtószabadság nemcsak abból áll, hogy egy lap szinte bármit szabadon közölhet, hanem abból is, hogy szabad a lapalapítás , és kiki maga határozza meg, hogy mit közöl. A sajtószabadság lényege a sokféle vélemény egyidejű megjelenésére alkalmas sokszínű sajtó. Tegnap a kormány képviseletében az illetékes államtitkár azt találta itt mondani, hogy a média szabadsága az ország s zabadsága, meg hogy nálunk nem sérülhet a törvényesség. Tegyük hozzá: tapasztalatból az elmúlt hetekben megtanulhattuk, ha mégis sérülne a törvényesség, annál rosszabb a törvényeknek, mert módosítják őket. Ezért merül fel a kérdés, hol húzza meg a kormány a sajtószabadság határait. A kormány mind a mai napig nem tudatta, miként vélekedik az említett elképzelésről, holott a T/34es két hónapja ismert, meglehetős karriert futott be, kevesen támogatták eddig nyilvánosan, többnyire is finoman szólva bírálták, m ondván, tömeges alkalmazása esetén a sajtóban pusztító hatása vetekszik névrokonával, az egykori szovjet páncélossal. (Dr. Dávid Ibolya: Jaj!) A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter a minap azt nyilatkozta, hogy nem olvasta - mármint ezt a javaslatot . Nehezen hihető e tudatlanság, hisz a koalíciós pártok csakcsak egyeztetnek egy ilyen jelentőségű javaslat benyújtása előtt, márpedig éppen az említett miniszter felel a kormány részéről az ilyen egyeztetésekért. Nem feltételezem egyébként, hogy a javasl attevő képviselő nem mond igazat, amikor mindenütt hangoztatja: a kormánypártok mögötte állnak. És valóban, a miniszterelnök úr a minap a Kis Újságban megjelent nyilatkozatában ismertette a maga s így nyilván a kormány és a Fidesz álláspontját. Idézem: "Ug yanaz a kiegyensúlyozatlanság figyelhető meg a televízióban, mint az írott sajtóban is. Ezért én nagy szimpátiával figyelem a Kisgazdapárt részéről érkező kezdeményezéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az írott és elektronikus médiában egyaránt valamifél e kiegyensúlyozott helyzet álljon elő." Ennek megfelelően támogatásra ajánlotta az elképzelést a kormány vezető erejének jogi kabinetje, s támogatta az ügy napirendre tűzését valamennyi kormánypárt.
