Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 8 (40. szám) - Hegyi Gyula (MSZP) - a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez - "Senki sem értesült a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában arról, hogy Magyarországon egyszer már létezett egy Nyugat című folyóirat?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
3638 néhány héttel ezelőtt a tisztelt MDF oldaláról hallot tuk, hogy ők mindenben Tisza István örökösei, és akik Tisza Istvánnal szemben álltak, azok hazaárulók voltak. Mi vállaljuk Ady Endre örökségét ezen oldalon, noha egyszer majd Tisza István művét is lehetne árnyaltabban értékelni. Sokan érezték kegyeletsértő nek azt, hogy 57 esztendővel azután, hogy egy akkori jobboldali kormányzat betiltotta a Nyugatot, megvonta a névhasználati jogát, ugyanezen a néven lapengedélyt adott ki a "Nemzeti Kulturális Örökség" szép nevet viselő minisztérium. Úgy gondoljuk, hogy a N yugat oly mértékben a nemzeti kulturális örökséghez tartozik - ha már ezt a kifejezést használjuk , hogy valószínűleg igen szerencsétlen dolog volt ugyanezen a néven lapengedélyt kiadni egy irodalmi folyóirathoz. Amikor ezt mondom, szeretném hangsúlyozni, hogy magával a kezdeményezéssel természetesen egyet kell érteni. Jó és hasznos, ha vállalkozók saját pénzükből irodalmi folyóiratot, kulturális szemlét kezdeményeznek - és bárcsak lenne ez a folyóirat valóban értékes része szellemi életünknek! Persze ahho z, hogy ugyanolyan rangos legyen, mint a korabeli Nyugat volt, ahhoz több évtizednek kellene eltelni. Ez valószínűleg nem fog bekövetkezni, de így is elismerést érdemel. Tudomásom szerint a szerkesztők egyébként maguktól elgondolkodtak má r a dolgon, és Nyugat helyett Új Nyugat néven gondolják megindítani a lapot. Ez azonban mit sem javít azon a minisztériumi állásponton, amely annak idején, tudatlanságból, nem odafigyelésből vagy más okból ezt a nevet nem tekintette védettnek. Vannak, tisz telt képviselőtársaim, védett nevek, védett családnevek, utcanevek. Azt hiszem, hogy folyóiratnévként a Nyugat megérdemelte volna azt a védettséget, amelyet sajnos a minisztériumi illetékesek nem vettek figyelembe. Ezért azt gondolom, hogy kegyeletsértő vo lt ennek a lapengedélynek ezen a módon való kiadása, és kérdezem - némiképp természetesen költői volt a kérdés , hogy senki nem értesült a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában arról, hogy létezett már egyszer egy Nyugat című folyóirat. Köszönöm. (T aps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Várhegyi Attila államtitkár úrnak. Tessék! VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Ú r! Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy mind szövegében, mind hangvételében, mind pedig stílusában jelentősen átalakult Hegyi képviselő úr interpellációja az írásos benyújtás óta. Hiszen ott még más lapokat is emleget, sőt, hadd ne idézzem egész pontosan, hiszen egyéb más lapok kiadási eljárásával kapcsolatban is aggályait fejti ki. Úgyhogy legalább két dolgot jelent az interpellációja: Egyfelől azt, hogy interpellációjában a lapengedélyezés kifejezést használja, amit valószínűleg csak megszokásból tesz (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.) , hiszen jól tudjuk, hogy immár több mint tíz éve, a sajtótörvény elfogadása óta, lapengedélyezés helyett már csak lapnyilvántartásbavétel lehetséges. Amit ön említ, az a cenzúra, és mi ezt semmilyen módon nem kívánju k gyakorolni. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) (15.50) Ami a másik dolgot, a Nyugat ügyét illeti, számunkra is meglepő volt, hogy 1998. május 5én olyan bejelentést kapott a minisztérium, hogy egy kiadó e címmel irodalmi és művészeti folyóiratot kíván alapítani. Ezt csak tetézte a kft. ügyvezetőjének ama kijelentése, hogy a lap folytatója szeretne lenni az utoljára 1941. augusztus 1jén, pár nappal Babits Mihály főszerkesztő halála előtt megjelent Nyugatnak. Ezzel együtt kíváncsian vártuk és várjuk, hog y a nemes vállalkozás milyen eredményt ér el, hiszen utoljára 1948ban - pontosan tudjuk - Illyés Gyula szerette volna újraindítani a folyóiratot, ám akkor még Babits Mihály halálától nem telt el tíz esztendő, ezért védjegyoltalom alatt állt, majd
