Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 8 (40. szám) - Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 50. évfordulója alkalmából benyújtott politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TABAJDI CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3569 kormány elképzeli és megvalósíthatónak véli, hanem abban az értelembe n, hogy a rendszerváltozás politikai szabadságát az emberek végre ne életlehetőségeik leszűkítésével, az elszegényedéssel, az életnívójuk több mint egy évtizede csökkenő folyamatával, hanem a munka világának biztonságérzetével, a szociális gondoskodás kite rjedésével, a méltányos megélhetés jogával és lehetőségével azonosítsák; hogy a rendszerváltás politikai szabadsága a társadalom kisebbségén túlmenően a többség számára is gazdasági szabadságot, emelkedést és élhető életet jelentsen; a mindennapi küszködés bélyege helyett a mindennapi megélhetés méltóságát. Az egyetemes nyilatkozat fényében ma Magyarországon az emberi jogok legsebezhetőbb területe a munkához való jog, az egyenlő munkáért egyenlő bért joga, az esélyegyenlőség kiáltó hiánya, a nők tényleges e gyenjogúságának szavatolása. Ezen ünnepi alkalommal is tudatosítanunk kell önmagunkban, hogy a magyar társadalomban az elmúlt évtizedben végbement kettészakadás, a szociális és az oktatási esélyegyenlőségek drámai szétnyílása, a társadalmi mobilitás megrek edése - népességünk fogyása mellett - a nemzetünkre leselkedő legnagyobb veszélyt jelenti, szellemi erőforrásaink, egyéni és nemzeti alkotó energiáink felszabadulását gúzsba köti, ezért gazdaságilag hatékonyságromboló, társadalmilag pedig elfogadhatatlanul igazságtalan. Országunkban a gazdasági, szociális jogok egy részét, azok érvényesülésének mértékét kivéve nincs érdemi demokráciahiány. Mint említettem, a legfőbb gond viszont a szociális területen és nemzeti értelemben egyaránt megmutatkozó szolidaritásd eficit. Talán a kollektivizmus tapasztalatai lendítettek át bennünket a parttalan individualizmusba, amikor bármiféle közösségi kötődés, családi, felekezeti, térségi, nemzeti kötődés divatjamúltnak tűnhet. Különösen fontos ezért a nyilatkozat pontos idézés e e vonatkozásban, miszerint "az egyén nemcsak önmaga, hanem szűkebb, tágabb közössége iránt is felelősséggel tartozik". Tisztelt Ház! Nagy történelmi vállalkozásunk, a rendszerváltozás az elmúlt évtizedben kialakította a demokrácia intézményeit, annak obj ektív technikáit. Bibó elnevezésével folyik az "emberi méltóság forradalma" is, amikor a nép már megtapasztalta erejét, módjában volt és van, és reméljük, lesz is vezetőit megválogatni, ellenőrizni, s ha kell, elkergetni vagy demokratikus úton felcserélni egy újra. A magyar társadalom demokratává vált, megtanult félelem nélkül élni. E tekintetben semmiféle álcázott vagy kevésbé rejtett félelemkeltéssel nem hagyja önmagát eltántorítani. A magyar szocialisták a rendszerváltozást nem rendpártisággal, hanem az alkotmányos rend megszilárdításával, a szabadság kis köreinek kiterjesztésével, az egyéni és csoportautonómiák, a helyi önkormányzatok, régiók, tájegységek önállóságának kibontakoztatásával, a vidék Magyarországa emancipálásával, a méltányos emberi életleh etőségek, a szociális biztonság megteremtésével tartja szükségesnek kiteljesíteni; nem ellenségképgyártással, nem a politikai ellenfél ellenséggé maszkírozásával, nem társadalmi hidegháborúval, nem szellemi Boszniával, nem kemény demokráciával, hanem a sza badság szülte renddel, a szociális és a nemzeti közeledés és összefogás erősítésével, összefoglalóan az emberi méltóság forradalmával. Hiszen vegyék végre észre, hogy nem a ki kit győz le, hanem a ki kit győz meg korszakát éljük vagy inkább kellene élnünk! Mert csak valódi demokratikus társadalmi légkörben tartják tiszteletben a különbözés másságát. Csak így vállalhatják a hazánkban élő nemzeti, etnikai, vallási és más jellegű kisebbségek szorongás nélkül önazonosságukat, mint ahogy mi, többségi társadalom mint magyarság is csak így vállalhatjuk szabadon nemzeti önazonosságunkat mint európaiságunk alapfeltételét. Mindezért, kedves képviselőtársaim, nemzeti önbecsülésünk érdekében kell egyértelműen, higgadtan, de nagyon határozottan fellépni minden előítélete sséggel, nyílt vagy rejtett rasszista, antiszemita megnyilvánulással, bornírt idegenellenességgel szemben, s e Ház falaiból kiűzni, mert nemzeti történelmünknek - a "soha" vészkorszakát kivéve - szinte megszakítás nélkül folyamatos hagyománya volt a magyar ság befogadóképessége és készsége. Illyés fogalmazásában: "a magyar tekenő, ami egybegyúrt bennünket". Csak demokratikus és kisebbségbarát magyarországi légkör megteremtésével lehet nemcsak politikai jogunk, hanem erkölcsi alapunk föllépni a határainkon t úl
