Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 8 (40. szám) - Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 50. évfordulója alkalmából benyújtott politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
3570 élő, nemzeti mivoltában még ma is oly gyakran szorongatott 3,5 millió kárpátmedencei magyar jogaiért, önazonosságuk félelem nélküli vállalásáért, annak megvédéséért síkra szállni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata minden féle kizárólagosság, címkézés, kirekesztés és előítéletesség ellen szót emel. (10.00) Egyszerre serkent az egyén méltóságának és szuverenitásának megvédésére, a közösségi kötődések erősítésére, és mai fogalommal kisebbségbarát környezet kialakítására. Olya n világ megteremtését sugallja itthon és külföldön egyaránt, amelyben senki nem szorong majd nemzeti, etnikai, nyelvi, vallási és más örökölt önazonosságának vállalása során. Akkor jön majd el az emberi jogok birodalma. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiba n.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében megadom a szót TuriKovács Béla képviselő úrnak; majd őt követi Fodor Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Képviselő ú r, öné a szó. DR. TURIKOVÁCS BÉLA , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A nyilatkozat megszületésének időpontja, 1948. december 20a a világnak, az emberiségnek egy olyan időpontja volt, amikor éppen túl volt egy hatalmas vilá gégésen, és a világ éppen kettészakadt. Olyan időszak volt ez, amikor még nem lehetett elfelejteni a háború borzalmait, azok még frissen éltek, de amikor már új veszélyek rejtőzködtek, új veszélyek jelentkeztek, és az emberiséget valamiféle újabb borzalomm al fenyegették. Nem volt az véletlen, hogy a nyilatkozat támogatói és a körmönfont módon ellenzői már akkor két táborba oszlottak. Jól érzékelhető volt az, kik azok, akik az emberi jogi nyilatkozatot olyannak tekintik, amely zsinórmérték lesz hosszú időn k eresztül, és kik azok, akik ezeket az emberi jogokat csak szocialista jelzővel, vagy valami más jelzővel illesztve tudják elfogadni. Tehát a saját szempontjukból talán igazuk is volt. Hogyan fogadhatták volna el a 9. cikkelyt, amely azt mondja, hogy senkit nem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni, hiszen ez gyakorlat volt a világnak egy nagyon nagy részén, olyan gyakorlat, amelyről az egész világ tudott, de az egész világ hallgatott. És ezért szólni kell arról is, azoknak a felelőssé géről, akik látszólag teljes mellszélességgel kiálltak az emberi jogi nyilatkozat mellett, de valahol, úgy érzem, a nyilatkozat megszerkesztőin túlmenően a hivatalos politikában ez még messze nem volt elfogadott. Szeretnék utalni arra, és lehet, hogy ez mo st talán egy picit ünneprontónak tűnik, hogy 1956ban azok, akik a nyilatkozatot mellszélességgel elfogadták, különbséget tudtak tenni emberi jogok, emberi jogok megvédése és, mondjuk, a szuezi kaland között. Ezt sem szabad elfelejteni akkor, amikor különb öző mércékkel mérünk. Mégis azt gondolom, hogy ez a nyilatkozat azért volt mérföldkő, mert reménységet jelentett az emberiség számára, hogy valóban ezek a régen megfogalmazott alapelvek egyszer még valóban teljesedésbe is mehetnek. Ennek a reményében, enne k a reménynek az éltető sugaraival fogadta ezt Magyarországon, úgy gondolom, minden, demokráciában hívő polgár. Hiszen nem sok reménységünk volt 1948ban. A magyar történelem olyan fordulatot vett, amiből ma már lehet, hogy vannak olyan emberek, akik úgy g ondolják, hogy akkor is látták a demokratikus kibontakozás lehetőségét; attól tartok, ők nem mondanak igazat. Olyan sötét felhők voltak ezek a világ felett és Magyarország felett, amiből a kibontakozást tényleg csak egy egyetemes összefogással, egy olyan d emokratikus összefogással képzelhettük el, amely ezek mentén a nyilatkozatok mentén születhet meg. Érvényesülteke ezek a jogok az eltelt évtizedek alatt? Én azt gondolom, hogy részben igen, részben nem. Messze nem lehetünk elégedettek akkor, amikor az emb eri jogok, az emberi jogoknak megfogalmazott és mindannyiunk által elfogadott tartalma lassanlassan átcsúszik valamiféle olyan értelmezésbe, mintha ez nem az egész emberiséget, nem minden polgárt, hanem csak azokat illetné,
