Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 8 (40. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS LÁSZLÓ
3560 A stratégia célja hármas: társadalompolitikai, mely szerin t biztonságos és stabil jövőképet kell adni valamennyi, családi és anyagi egzisztenciáját piacra vivő magyar polgárnak, vállalkozónak, biztosítva a vállalkozók, vállalkozások társadalmi elismerését, a vállalkozói tudat, magatartás és kultúra fejlődését, s mindezen keresztül a polgári jólét elfogadását; gazdaságpolitikai, mely szerint a gazdaság általános teljesítőképességének javulása elősegítésére - a már működő vállalkozások gazdasági megerősítése, a belső piac és a kisvállalkozói részarány növelése, a fe lzárkóztatás elősegítése érdekében - a vállalkozások méretéhez és speciális helyzetéhez igazított eszközrendszert kell fenntartani és támogatni; foglalkoztatáspolitikai, mely szerint kiemelt szerepet kap a családi önfoglalkoztató vállalkozások munkahelyter emtő és megtartó képességének segítése, az általános foglalkoztatási képesség növelése. Ezek megvalósulásával az elkövetkezendő négy évben lehetőséget teremtünk arra, hogy a mikro, kis- és középvállalkozások növekedése gyorsuljon, elérje, illetve meghala dja a nemzetgazdasági növekedés ütemét; javuljon a foglalkoztatási képessége, nőjön a szakmai munka színvonala, javuljon a vállalkozói kultúra. Kétségtelen, hogy az eszközrendszer egyik legfontosabb eleme a forráshoz jutás segítése. Ennek érdekében a legki sebbek számára bővítjük a mikrohitelrendszert mind értékhatárban, mind összetételében, mind forrásában. Jelenleg a pénzintézeti rendszer kellő érdekeltsége miatt hiányzó 2030 millió forint alatti hitelsávban versenyeztetni kívánjuk a pénzintézeteket a tám ogatott forrásokért azzal, hogy a kezdeti támogatásokat követően ezt a kérdést a piaci mechanizmusnak kell megoldania. Fenntartjuk a kamattámogatást, bővítjük, illetve bővítettük a garanciavállalás lehetőségét. A támogatások koordinált és koncentrált bizto sítása érdekében 2000től tervezzük, hogy egy kisvállalkozói célelőirányzatba koncentráljuk az e szektor fejlesztését szolgáló valamennyi költségvetési forrást. Jelentősnek és azonnal megkezdhetőnek tartjuk és minősítjük az adminisztratív terhek mérséklésé t. Annál is inkább, mert a kisvállalkozásokkal kapcsolatos adminisztratív terhek nem egy magyar specialitás, ennek mérséklésére az EU a jelenlegi tagországai számára is ajánlásokat bocsátott ki a közelmúltban. A most nagyon röviden ismertetett kormányhatár ozat alapján 1999. január végére, tehát gyakorlatilag másfél hónap múlva minden tárcának meg kell fogalmaznia a következő év során tervezett intézkedéseit, a hozzájuk rendelt forrásokat, ezeket évről évre egy munkaprogramban foglaljuk össze, amelynek telje sítéséről rendszeresen mind a kormányt, mind a parlamentet tájékoztatni fogjuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kovács László frakcióvezető úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, "Az ellenzék szerepe a parlamentáris demokráciában" címmel. Frakcióvezető úr, önt illeti a szó! KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A parlamenti demokr ácia alapvető vonása, hogy a választásokon győztesek kormányt alakítanak, a vesztesek pedig - mint ellenzék, a rájuk szavazó milliók nevében - a végrehajtó hatalom parlamenti ellenőrzésében vesznek részt. A kormány és az ellenzék szerepe egyformán nélkülöz hetetlen a parlament demokratikus működéséhez. Kormánypárti politikusok azt állítják, hogy nem tudunk belenyugodni a választási vereségbe. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Mi tudomásul vettük a vereséget, s azt tesszük, amit minden demokratikus jogállamban az ellenzék tesz, mert ez a dolga: ellenőrizzük és bíráljuk a kormányt. A kormánypártok viszont láthatólag nem vették tudomásul az új szereposztást, azt, hogy nem ők bírálnak, hanem őket bírálják. Azok a pártok, amelyek négy éven át az előző k ormányt féregnek, keselyűnek, hazaárulónak, de legalábbis idegenszerűnek mondták, most rendkívül
