Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 8 (40. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
3561 ingerülten reagálnak minden kritikára. Akadékoskodással vádolnak, obstrukciónak minősítik, ha a költségvetési vitában el akarjuk mondani szakmailag megalapozot t véleményünket. (Derültség, moraj a kormánypártok padsoraiból.) Úgy látszik, az ellenzéki oldalon csak a Magyar Igazság és Élet Pártja tud olyan napirend előtti felszólalást mondani, amelyet a kormányoldal türelemmel hallgat, gyakran meg is tapsol, és akk or sem válaszol - vagy ha válaszol, óvatosan, udvariasan, de nem elutasítóan , ha a felszólalás ellentétes a demokratikus jogállam szellemével, Magyarország nemzetközi kötelezettségeit, külpolitikai orientációját sérti, s azzal nemzetközi megítélését ront ja. Mi, szocialisták viszont nem tudunk olyan napirend előtti felszólalást mondani, hogy a kormány részéről ne vitatnák a megszólalás létjogosultságát, ne oktatnának ki fontosságról, sürgősségről, Házszabályról, miközben szavuk sincs az elhangzott érvekre. Ha valamelyikünk kellemetlen kérdést tesz fel, megfenyegetik, sőt feljelentik. Persze kényelmesebb - bár normálisan működő parlamentekben ilyesmi nemigen fordul elő , ha a kormányt a kormánypártiak kérdezik, interpellálják. A kormány láthatóan azt szeret né, ha csendben ülnénk, ha megnyilatkozásait illendően megtapsolnánk, indítványait megszavaznánk, ha vizsgálóbizottságot akarunk, annak élére kormánynak tetsző jelöltet állítanánk. Vita és feszültség is azért keletkezett most közöttünk, mert mi másként lát juk az ellenzék szerepét, mi abban látjuk, hogy szót emeljen a nyugdíjasokért, a törvény szerint járó nyugdíjemelésért, a bérből és fizetésből élőkért, a gazdaság teljesítményével arányos reálbéremelésért, azokért a családokért, amelyekben nincs két jól ke reső felnőtt, három gyermek és egykét tehetős nagyszülő, hiszen a családok többsége nem ilyen. Abban látjuk az ellenzék feladatát, hogy szót emeljen akkor, ha a kormány a lakosságnak a közbiztonság, az igazságos közteherviselés iránti jogos igényét rendőr állami módszerek, intézmények bevezetésére kívánja felhasználni. Most napok óta a NATOcsatlakozás megakadályozásával vádolnak bennünket, mert visszavontuk hozzájárulásunkat az alkotmány módosításától. Csakhogy a dolog, tisztelt kormányoldal, nem a NATOcs atlakozásról szól! Ahhoz ugyanis nem szükséges az alkotmányt módosítani, hiszen több NATOországban is éppen olyan szabályozás van érvényben, mint amit a jelenlegi magyar alkotmány tartalmaz. A vitatott ügy a kormány és a parlament, ezen belül az ellenzék közötti felelősségmegosztásról szól. Miután a kormány öt hónapja igyekszik korlátozni a parlament és főleg az ellenzék szerepét, s egy hete megakadályozta az általunk javasolt vizsgálóbizottság felállítását, úgy döntöttünk, hogy nem mondunk le, mert nem mo ndhatunk le a jelenlegi alkotmány szerint biztosított parlamenti jogosítványainkról a kormány javára. De, hangsúlyozom, minden olyan törvényt, törvénymódosítást megszavazunk, amely valóban szükséges a NATOcsatlakozáshoz, és igennel fogunk szavazni a ratif ikáció során is. Nem mi vagyunk sértődöttek, hanem a kormány. Ugyanis nem jelentéktelen, kis belpolitikai ügyről van szó, hanem a parlamenti demokrácia lényegéről. S aki ezt akarja korlátozni, az árt Magyarország euroatlanti csatlakozásának. Miniszterelnö k úr a minap elégedetten mondta, hogy a tisztelt Ház ellenzék nélkül is működik. Valóban működhet a parlamentnek látszó intézmény ellenzék nélkül, de az nem parlament. Valóban ország is működhet - és néhány távoli helyen működik is - ellenzék nélkül, de az nem demokratikus jogállam. Tisztelt Ház! Valamennyien, akik itt vagyunk a parlamentben, kiki saját helyén, saját lehetőségei szerint tettünk azért, hogy Magyarország, a magyar parlament ne ellenzék nélkül működjön. Közös felelősségünk, hogy nyolc esztend ővel a rendszerváltozás után most ne induljunk el visszafelé. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Megadom a szót Dávid Ibolya igazságü gyminiszter asszonynak, aki a kormány nevében kíván hozzászólni. Miniszter asszony, önt illeti a szó.
