Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 7 (39. szám) - A családok támogatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - FARKAS IMRE - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE
3524 kellene kerülnie ennek a kategóriának is, tudniillik akik rendszeres jövedelemmel nem rendelkeznek, ám de nem tudnak tanulni sem. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Kétperces felszólalásra Farkas Imre képviselő úr következik. FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány félreértést szeretnék tisztázni, legalábbis úgy érzem, hogy félreértés van a Surján László és a között, amit én elmondtam. Azt egyáltalán nem vitatom, hogy a 12. § b) pontjában valóban szerepel a mai gyakorlatnál egy pluszelem, mégpedig az, hogy a közoktatási intézmény tanulóit vagy felsőoktatási, oktatási intézmé nyi első oklevelet szerző hallgatóit is figyelembe lehet venni. Ezt elfogadom, ezt a mostani gyakorlathoz képest egy pluszelemnek tartom. De mi azt kérjük, és a 29., 30. számú javaslatban Göndör Istvánnal arra teszünk javaslatot, hogy a korábbi gyakorlat, tehát ami 1997et megelőzően volt, az álljon vissza. Ezért az ajánlás 30. pontjában lévő javaslatunkban betű szerint azt a szöveget fogalmaztuk meg, ami az akkori törvényekben rögzítve volt. Úgy érzem, hogy a most megfogalmazottnál korábban Surján képvisel őtársam is tovább akart menni. Csak felolvasnám két rövid gondolatát, amit 1998. július 2án ebben a kérdésben mondott: "A jelenlegi családipótlékszabályozásban valóban az a helyzet, ha egy gyermek bármi oknál fogva kiesik az ellátásból, akkor a többiek s zámára az adott összeget úgy kell tekinteni, mintha az a gyermek már nem lenne. Ez a vívmány az elmúlt évek bokrosodási folyamatának egy vívmánya, ez korábban nem így volt." Jön a folytatás: "Megítélésem szerint, ha a kormány hozzá fog nyúlni a családipótl ékrendszerhez, ezt a bokrosodási folyamat során bekövetkezett anomáliát helyre fogja állítani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , ez ugyanis mélységesen igazságtalan ebben a formában, ahogy jelenleg működik." Azt kérném, hogy ezt az anomáliát állítsuk helyre, erre vonatkozik a javaslatunk. (Szórványos taps az MSZP soraiból.) (20.10) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Mécs Imre képviselő úr következik, SZDSZ. MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagycsaládoské nt szeretnék hozzászólni a vitának ebben a szakaszában, és nem is annyira a saját családom problémáit szeretném felvetni. Sok hasonló, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tízgyerekes családdal tartjuk a kapcsolatot, és nagyon közelről ismerem az ő problémáju kat. Ennek tükrében azt kell mondanunk, hogy nagyon tiszteletre méltó a kormány törekvése, hogy a családot állítja a támogatás középpontjába, és osztozunk abban az aggodalomban, amely a népesség fogyásával kapcsolatos, de úgy gondoljuk, ha megnézzük a skal ár számokat, akkor bizony nem elegendőek a jóindulatú célkitűzések, hanem többet kell tenni. Úgy gondolom, hogy a minimális elvárás az, amit Béki Gabrielláék és mások egy sor javaslatban megfogalmaztak, hogy a családi pótléknak az inflációt követnie kell; azt hiszem, hogy ez a minimum. Ez a minimum, és az ő javaslataik erre irányultak, hogy az előre kalkulált, csökkenő inflációval a nominális értéknek igenis arányt kell tartania, mert akkor maradunk azon a szinten mi, gyerekesek, amelyen jelenleg vagyunk. A családtámogatás egyértelműen a legelemibb öncélja a társadalomnak, hiszen a fennmaradását segíti, és a töredékét biztosítják az állami támogatások, a családi pótlék és más szociális juttatások a gyereknevelés tényleges költségeinek. Ha teoretice teljes mé rtékig anyagilag kompenzálnánk a szülőknek a gyerekekre való anyagi ráfordítását, még akkor is a szülők lennének a nagyobb vonalúak, hiszen az energiájukat, az idejüket, a szeretetüket a gyerekekre fordítják. De erről a teoretikus helyzetről szó sincs! Val ójában talán egynegyedét,
