Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 21 (11. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
350 jelzáloghitelintézetek működése eléggé elterjedt volt, ezek szigorú összefüggést mutattak. A földjelzálogon kívül egy másik kifejezetten mezőgazd asági hitelintézmény volt az 1930ban bevezetett gabonajelzálog. Ezt részben a jelentős magyar gabonakivitelhez kapcsolódva a rövid lejáratú hitelfelvétel biztosítására, illetve a raktározással foglalkozó vállalatok tárolóiban elhelyezett meghatározott men nyiségű termény finanszírozására nyújtották. Ugyanazokat a pénzintézeteket jogosították fel erre, amelyek a jelzálogadóslevél kibocsátásával is foglalkoztak, de néhány gabonakereskedő vállalatnak is joga volt a tevékenységre. (17.40) Ez a jogintézmény egy ébként szinte valamennyi nyugateurópai országban megtalálható napjainkban is, az USAban pedig középlejáratú kölcsönként központilag támogatott készletszabályozó, konjunktúrabefolyásoló eszközként működik. Tehát azt kell mondjam, hogy a közraktár már 1996tól is fontos konjunktúraszabályozó eszközként lépett be a magyar gyakorlatba, illetve a közraktári tevékenységet végzők körének kibővítésével a készletszabályozásra, konjunktúraszabályozásra újabb feladatok hárulnak. Tehát az állami pénzügypolitika és a közraktárak akár belföldi, akár külföldi pénzügyi jogszabályi hídjainak kialakítása fontos feladat a módosító törvényjavaslat elfogadásán túl, amely módosító törvényjavaslatot mi természetesen támogatunk. Lényeges az - tekintve, hogy a közraktárak elsődleg esen mezőgazdasági tevékenységhez kötődnek , hogy a világon a nemzeti agrárpolitikáknak egymásra ható rendszere alakult ki. Ily módon nemzetközi tendenciák határozzák meg agrárpolitikánkat is, tehát hazánk gazdasága, de kiváltképp mezőgazdasága jellemzően nyitott, külpiacorientált. A külső inputok megszerzésének és megszervezésének meghatározó szerepe, illetve a mezőgazdasági terményeink külső piacokon való biztonságos elhelyezése, addig átmeneti tárolása, illetve közraktározása a mezőgazdasági termelés r ecirkulációs szempontjából elengedhetetlen. A fejlett piacgazdaságok gyakorlatában is vannak olyan készletszabályozási elemek, illetve az állami pénzügypolitika és a készletszabályozás közötti hidak, amelyek megszívlelendőek lennének a módosító törvényjava slat elfogadásán túl, ezek szintén a szaktárca feladataként kell hogy jelentkezzenek a továbbiakban. Itt szeretnék utalni a kanadai gabonaforgalmazásra, illetve annak készletszabályozási rendszerére, ahol a forgalmazás zöme az állami búzahivatalon keresztü l történik. A magánvállalatok csak mint alvállalkozók kapcsolódhatnak be a belföldi és külföldi kereskedelembe. A termelők számára az első kifizetéskor folyósított ár gyakorlatilag egy garantált minimumárat jelent. Ezt még a tavaszi vetés előtt az egész id ényre vonatkozóan határozzák meg, a kormány szavatolja, a folyósításra pedig a gabona beszállításakor kerül sor. Tehát itt van az a készletszabályozó szerep, amit majd Magyarországon is be kell töltsenek a közraktárak, illetve a külföldi közraktárak honi f ióktelepei. A beraktározott búza egy részére azonban Kanadában előleget lehet felvenni, tehát, amelynek kamatait az állam vállalja magára. A búzahivatal a gazdasági év végén a nála képződő nyereség egy részét kiutalja a termelőknek a beszállítás megoszlásá nak arányában. Az országon belüli szállítási költségek mérséklésére támogatást nyújtanak a fuvardíjak alacsonyan tartásához is. A készletek levezetésére a búzahivatal is szervez külföldi segélyakciókat a hitel fejében, illetve értékesít. Összességében az á llam sem mint gazdaságszervező, sem mint finanszírozó nem vonulhat ki a közraktározásból. A külföldi fióktelepek, közraktárak tevékenységének engedélyezése nem oldja meg a mezőgazdaság értékesítési feszültségeit, de némiképp körültekintő alkalmazással oldh atja a mezőgazdasági termékpiacon kialakult feszültségeket. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
