Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 21 (11. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár:
351 Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett még Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. (Jelzés érkezik, hogy nincs benn a teremben.) Nincs bent a teremben. Akkor megkérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hogy vane még felszólaló, kíváne még valaki felszólalni. (Dr. Horváth János jelentkezik.) Képviselő úr, kérem, hogyha felszólalásra jelentkezik, nyomja meg a szükséges gombot. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak a Fidesz képviselőcsoportjából. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! A közraktári törvényjavasl at módosításának során elhangzottak érdekes, releváns megjegyzések. A szakmai részéhez egyetlenegy dolgot adnék hozzá, mivel ez az igény ismételten kifejeződött, nevezetesen hogy a dotáció fogalma tisztázásra szorul. Úgy, ahogy ott megfelel, úgy, ahogy elő fordul ismét a szövegben, ahhoz nem kell prófétának lennem, de engedtessék meg, hogy most mégis az legyek. Ha így marad, akkor az elkövetkezendő évek során ismételten értelmezési problémák keletkezhetnek a kormányzásban, a bíróságok előtt, a szerződéskötés ekkor és így tovább. A dotáció... És nem is megyek bele, mert ezt többen emlegették, azt hiszem, meglesz a mód arra, hogy ezt kiegyengessük. Egy másik vetületét engedtessék meg, hogy elmondjam ennek a témának, nem is a közraktárak témájának, hanem csak két percben emlékeztetni magunkat a közraktárak szimbolikus szerepére Magyarországon. 1944ben a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomnak egyik igen jelentős helye volt a közraktári hálózat. A Nostra Általános Közraktárak, amely akkor az ország közraktári hál ózatának a központja volt, Szolnok, Baja, Kaposvár, Csorna és föl, Nagyszőlőstől Szászrégenig, ennek az intézménynek, a közraktárnak az egyes telepein jelen voltak a Magyar Függetlenségi Mozgalomnak a tényezői. Hadd mondjak néhány példát. A budapesti Gyáli úti közraktárban tároltuk - én alkalmazottja voltam ennek a vállalatnak, először könyvelő, aztán főkönyvelő, aztán elnöke 1945 után , 1944ben Raoul Wallenbergnek azokat a segélyküldeményeit jelentős részben, amit Nyugatról a Nemzetközi Vöröskereszt nevé ben, részéről hoztak be Magyarországra, és segítették azokat, akiknek akkor erre különösen szükségük volt. Szóval, Raoul Wallenberg sokszor járt nálunk munkatársaival a Gyáli úti közraktárban. A Magyar Élet Diákmozgalom, a Magyar Diákok Szabadságfrontja mű ködött ezeken a helyeken, különösen a központban, a Harmincad utca 3ban volt a központ. Ilyen neveket legyen szabad tovább említenem: Kiss Sándor, Jónás Pál, Zimányi Tibor, Nyeste Zoltán, B. Rácz István, Imre Lajos. Közülük többen országgyűlési képviselők is lettek. Kiss Sándor neve különösen emlékezetes sokak számára. Mindezt most azért mondom el, és elnézését kérem a tisztelt Háznak, hogy megemlítsem a közraktári hálózatnak ezt a szimbolikus vetületé t, mert azt gondolom, hogy ezeket időnként jó az emlékezetünkbe idézni, jót tesz a nemzet közérzetének és jót tesz a hírünknek a világban. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem még egys zer, hogy kíváne még valaki felszólalni. (Senki sem jelzi hozzászólási szándékát.) Nem kíván. Megkérdezem Fónagy János politikai államtitkár urat, a Gazdasági Minisztérium képviseletében kíváne most válaszolni a vitában elhangzottakra. DR. FÓNAGY JÁNOS g azdasági minisztériumi államtitkár :
