Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 1 (37. szám) - A külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GLATTFELDER BÉLA, a Fidesz
3300 képviselők és a kormánypárti képviselők egyaránt részt vettek, és az volt a jellemző er re a vitára, hogy a kérdések nagy részében közös véleményre is jutottunk ellenzéki és kormánypárti képviselők, ugyanazokat a kifogásokat fogalmaztuk meg, és ezekre próbálnám most a figyelmet felhívni. Az egyik nagyon komoly kérdéskör, amit miniszter úr is az expozéjában kiemelt, a kölcsönösség kérdése. A másik pedig, ami körül a vita folyt, a felkészülés, illetve a felkészültség kérdése volt. Azt gondolom, hogy a kölcsönösség szempontjából mindenképpen kiemelendő az, hogy nemcsak arról van szó, hogy Magyaro rszágon most, 1999. február 1jével bekövetkezik egy ilyen változás, hanem remélhetőleg arról is szó van, hogy az Európai Unió tagállamaiban is elfogadják azokat a törvényeket - hol törvényeket, hol más típusú szabályozó rendeleteket vagy szabályokat , am elyek lehetővé teszik a magyar egyéni vállalkozók számára is azt, hogy ez a fajta letelepedés, amit most a mi általunk elfogadott törvény remélhetőleg a külföldiek számára biztosítani fog, ott is megkapható lesz. Azt gondoljuk, hogy ebben a kérdésben nagyo n szerencsés lett volna, ha egy jobb tájékoztatást, egy jobb előkészítést lehetett volna kapni. Ezt azért is merem nyugodtan mondani, mert többek között arról is szó volt a bizottsági ülésen, hogy más csatlakozni kívánó országok ilyen típusú diszkrimináció t nem alkalmaztak az elmúlt időkben, illetve arról is szó volt, hogy van számunkra néhány olyan fontos ország - például a szomszédos országok, Ausztria, Németország , ahonnan tapasztalatok vagy leendő tervek könnyen és gyorsan beszerezhetők. E miatt gondo ljuk, hogy szerencsés lett volna egy ilyen dolgot is a bizottság elé tárni. A felkészültséggel kapcsolatosan az a tapasztalatunk, amit képviselő kollégám, Glattfelder Béla már elmondott, hogy nagyon kevés az ismeret annak ellenére, hogy sokan, sok helyen b eszéltek erről, többek között a jelenlegi külügyminiszter is tudomásom szerint, tehát lett volna erre mód, és mégsem jutottak el ezek az ismeretek. Úgy gondoljuk, ha ez így van, akkor a kormánynak többet kell tenni annak érdekében - legalábbis a jövőben , hogy ez ne így legyen. Én is azt gondolom, hogy egy mechanizmusról van szó, legalábbis arról van szó, hogy ez a mechanizmus most próbálódik ki, most fog majd kialakulni. Hogy majd a jogharmonizáció során milyen módszerrel, hogyan tudjuk gyorsan és olyan m ódon elfogadni azokat a törvényeket, amiket meg kell hoznunk, hogy az nemcsak az Országgyűlés, a képviselők vagy a kormány emberei számára lesz ismert, hanem a társadalom számára is megismerhetővé válik, és azok is tájékozottak lesznek majd benne, akiket e z nagyon komolyan érint, mert érinti ez pozitívan - és bizonyos értelemben a verseny kiélezése miatt - a magyar egyéni vállalkozókat, az egyéni cégeket és az úgynevezett önfoglalkoztatókat a saját munkájuk kapcsán - és a piaci verseny kapcsán is nagyon kom olyan érinti , éppen ezért gondoltuk azt, hogy figyelemfelhívás miatt ezt az álláspontunkat el kell itt mondanom. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem az alkotmányügyi és az egészségügyi bizottságot, kív ánnake előadót állítani. (Nem jelentkezik senki.) Úgy látom, hogy nem. Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalására kerül sor a házbizottság ajánlása alapján 1010 perces időkeretben, ezek között kétperces felszólalásra nem kerül sor. Megadom a szót Glattfelder Bélának, a Fideszképviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. GLATTFELDER BÉLA , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném röviden elmondani annak a történetét, hogy ez a kérdés hogyan került az asztalunkra. 1991ben az akkori magyar kormány az Európai Közösségekkel kötött egy megállapodást, amely Európai Megállapodás nevet visel, de talán többen inkább úgy ismerik, hogy társulási szerződés, aminek volt egy része, amely arról szólt, hogy ezen megállapodás hatálybalépését követő ötéves
