Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAKONYI TIBOR - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. BAJA FERENC
3223 A Nemzeti Környezetvédelmi Program megalakításával nemcsak egy programot fogadott el a Ház, hanem ez a program rögzíti azokat az intézményeket, amelyek segítségével a Nemzeti Környezetvédelmi Program költségve tése kialakítható. Ez az intézmény két lábon áll. Az egyik, hogy rögzíteni kell a GDPhez a környezetvédelemhez kötődő forrásokat, és ezáltal egyre növekvő forrásokat tudunk a környezetvédelemre fordítani. Ez két szempontból is fontos. Egyrészt, ha növeksz ik a GDP, akkor növekszik a környezetvédelemre adható forrás mennyisége, ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi Program azt is előírta, hogy év mint év, a GDPből növekvő arányt kell a környezetvédelemre fordítani, és ezen kív ül vannak olyan típusú közvetett eszközei is a környezetvédelem finanszírozásának, amelyek az Európai Unióban gyakorlattá váltak. Ilyenek a környezetterhelési díjak, ilyenek a tulajdonképpen adójellegű beszedési díjak, amelyek egy Központi Környezetvédelmi Alapba folynak be, és ez a Központi Környezetvédelmi Alap alkalmas arra, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi Program finanszírozását megteremtse, ha tetszik, ennek a nemzeti programnak a független finanszírozási lábát adja meg. Akkor tehát, amikor az egyik le gjelentősebb kritikaként számon kérjük a kormányon azt, hogy nem helyes a Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtását szolgáló Központi Környezetvédelmi Alapnak a költségvetésbe való beintegrálása, akkor azt mondjuk, hogy lényegében egy program végrehaj tását veszélyeztetik azzal, hogy túlzó centralizációs erővel a központi költségvetésbe integrálják a Központi Környezetvédelmi Alapot. Ráadásul ennek az alapnak az integrálásával a Központi Környezetvédelmi Alap korábbi években felhalmozódott maradványának visszapótlási kötelezettsége is megszűnik a kormány számára. Szeretnék utalni itt arra, hogy abban az időszakban, amikor az ország valóban nehéz gazdasági helyzetben volt, a Bokrosprogram idején, de már létezett a Központi Környezetvédelmi Alap, akkor sz ületett az az elhatározás, hogy mivel limitálni kell a kiadásokat ahhoz, hogy az ország gazdasági egyensúlya megmaradhasson, ezért a Központi Környezetvédelmi Alapba az állampolgárok által már befizetett összegeket nem lehetett fölhasználni. (3.40) Hosszú vitát folytatott erről az akkori kormány és a parlament is érdemben vitatta azt a kérdést, hogy a Központi Környezetvédelmi Alapnak mennyi legyen a pénzmaradványa. A környezetvédelemhez kötődő parlamenti képviselők és szakértők már akkor is éles harcot fol ytattak azért, hogy ne ezen a terülten határozza meg a költségvetés az ország stabilitásához szükséges bevételikiadási arányokat. Ennek a harcnak az eredményeként lényegében néhány milliárd forinttal lehetett is bővíteni ezt az eszközrendszert, és a végén a kormány elfogadott egy olyan határozatot, hogy ennek a 18 milliárd forintnyi zárolt összegnek, amelyet tehát, még egyszer mondom, a magyar állampolgárok fizettek be a Központi Környezetvédelmi Alapba elsősorban az üzemanyagvásárlás során, másodsorban a bányajáradékok és akkumulátorok és egyéb termékdíjakhoz kötődő vásárlások során, a biztosítékát, garanciáját, hogy ez az összeg egyszer majd a környezetvédelemre lehet felhasználható, a Központi Környezetvédelmi Alap adta. Jelen pillanatban semmilyen olya n garancia nincs, tisztelt Ház, amely ezt a 18 milliárd forintot megtartaná a környezetvédelem mozgásterében. A bizottsági vita során a Pénzügyminisztérium szakértője azt a választ adta kérdésünkre, hogy tulajdonképpen a fejezetekbe lesznek integrálva az a lapoknak a feladatai, és a pénzmaradványok is a fejezetekhez fognak kerülni. Igen, ez érthető, de ez a 18 milliárdos plusz nem pénzmaradvány, itt nem pénzmaradványról van szó, hanem egy fejezet zárolásáról van szó. Semmilyen olyan garanciánk nincs az alap megszűntével, amely arra kényszerítené a kormányzatot a befizető állampolgárok nevében, hogy valaha is a Központi Környezetvédelmi Alapon vagy bármilyen környezetvédelemhez kötődő finanszírozási rendszeren keresztül ezeket a forrásokat visszakapja a környe zetvédelemért aggódó polgár. Azért látjuk ezt a rossz politikának, mert innentől kezdve nem működik az a típusú együttműködés, amelyre pedig nagyon nagy szükség lenne a környezetvédelem finanszírozásához,
