Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAKONYI TIBOR - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. BAJA FERENC
3221 Azonban nyilvánvalóan mindezt megelőzően szeretnék arra utalni, hogy ezek a javaslatok elsősorban a területfejlesztés, a környezetvédelem, az infrastruktúrafejlesztés témakörében é rintik a költségvetés egészét, éppen ezért a vita ezen szakaszában általánosság kifejtésére is mód nyílik. Mód nyílik azért, mert ezen általánosság keretein belül szeretném megalapozni a részletes javaslataim tartalmi megalapozottságát, nevezetesen azt, ho gy a következő évi költségvetésben a jelen pillanatban tárgyam - tehát a területfejlesztés, a környezetvédelem, az infrastruktúrafejlesztés - alultervezett, nem eléggé megalapozottak az előirányzatok, indokoltak az átcsoportosítások, és az átcsoportosítás ok indokoltsága nem öncélú, hanem az ország helyzetéből adódik. Ezért legelőször is abból a helyzetből kell kiindulnunk, hogy sajnálatosnak látom a '99. évi költségvetés tárgyalása során és a benyújtott dokumentumok alapján valóban sajnálatosan lehet kijel enteni azt, hogy igazunk volt, az aggályaink megalapozottak, a '99. évi költségvetési javaslat igazolja azt, hogy a kormányzati struktúra átalakításával kapcsolatban helyesek voltak az aggályaink. Nem működik az a típusú átalakítás, amelyet ez a kormány me gtett, szétszórta a környezetvédelem, a területfejlesztés, az infrastruktúra területeit, és ezért pénzügyi alátámasztásában és pláne programszerűségében ez a struktúra nem alkalmas arra, hogy valóban több forrást és ráadásul hatékonyabb fölhasználást bizto sítson tárgyunk területénél. A vidékfejlesztési csúcsminisztérium de facto létrehozása tulajdonképpen azt jelenti, hogy a területfejlesztés agrárkérdéssé degradálódott ez alatt a kormány alatt, nem szólva a területrendezés, az építésügy teljes elhanyagolás áról. A területfejlesztés, a területrendezés és a településfejlesztés kívánatos és részben már megvalósított szakmai egysége megtört az elmúlt időszakban, és ez a környezetvédelem mellett a területfejlesztés, a területrendezés finanszírozási konstrukcióiba n is egyértelműen megmutatkozik. A vidékfejlesztés egy tárca alá rendelése lényegét tekintve az infrastruktúrafejlesztés területén is visszalépést jelentett. Emlékszünk valamennyien a koalíciókötési időszakra, sőt, a választások idejére is, amikor a kormá nykoalíció egyik pártja úgynevezett vidékfejlesztési csúcsminisztérium létrehozását hirdette meg. Talán távolinak tűnik ennek a célnak az ideidézése, mégis a költségvetés számainál egyértelműen kiderül, hogy ez a régi politikai elhatározás határozza meg en nek a '99. évi költségvetésnek a környezetvédelemhez, a területfejlesztéshez, a vidékfejlesztéshez kötődő mozzanatait. Azt állítom tehát, hogy nem szakmai megalapozottság a főösszegek közötti források szétosztása, hanem kifejezetten politikai kérdés az, am i itt szóba kerül, az a politikai kérdés, hogy adott miniszter mennyire erős és az adott párt mennyire tudja befolyásolni az adott forrásrendszert. Világosan látszik ugyanis, hogy a vidékfejlesztés, területfejlesztés összevonásával az agrárterület látszóla gos forrásnövekedéshez jutott, míg a területfejlesztés, a környezetvédelem pedig az alulfinanszírozottság állapotába került, ráadásul állandósuló koordinációs zavarokkal számolhatunk, és ebben a rendszerben egyszerre lesz jelen, a mi megítélésünk szerint, a pazarlás és ugyanakkor bizonyos területeken a pénzhiány. Egyébként ez a költségvetési törvényjavaslat ellentmondásokkal terhelt a modernizáció és az európai integráció követelményei oldaláról értékelve is. (3.30) El kell mondanom, hogy kedvező - az elmúl t időszak következetes költségvetési szigora eredményeként - az, hogy bizonyos területeken a korábbinál nagyobb mozgástér mutatkozik a költségvetés területén, ez pozitív. Nem célunk nekünk folytatni olyan típusú gazdaságpolitikai megszorításokat, különösen infrastruktúrafejlesztés, környezetvédelmi területek, de a lakosságot közvetlenül is érintő fejlesztések megvonása, akkor ha egyébként a gazdaság mozgástere megengedi azt, hogy bizonyos területeken immáron többet költhessünk a saját jövőnkre az ország érd ekében mint az eddigiekben. Ebben az értelemben tehát helyes az, hogy bizonyos területeken plusz források jelennek meg. A mi megítélésünk szerint azonban ezen plusz források között nem helyesen mérlegel a kormány a források szétosztásánál. Nem helyes az, h ogy mint a környezetvédelem és az infrastruktúrafejlesztés
