Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. OROSZ SÁNDOR
3181 képest. Ez nem egy öncélú dolog, hiszen ez az, amiben a gazdák meglelh etik a saját céljaik támogatását, tehát nem egy, az élettől elrugaszkodott ügy, amikor minderről beszélünk. De éppen ez a szám, miszerint a reálérték és a nemzeti össztermék együttes növekménye együtt adjon ki valamilyen támogatási többletet a '98. évi báz ishoz képest, eredményezett egy irgalmatlan számháborút, aminek az eredményeként különböző számadatok szerepelnek a költségvetésben, de hozzávetőleg azt lehet mondani, hogy a letisztított költségvetésnél kihozható, hogy mintegy 118119 százalékkal több az az összeg, amit most szán a kormány ezen célokra, mint az elmúlt esztendőben. Csakhogy ezek között az összegek között - éppen mert a kormány a törvény mindenáron való betartását tekintette céljának - olyan tételek is előfordulnak, szerepelnek, amelyek a va lóságban nem is léteznek. Éppen egy ilyen cím az, aminek a kiiktatására javaslatot tettünk. Miközben mi magunk is azt tartjuk fontosnak, hogy minél nagyobb összegben támogassa a központi költségvetés az agrártermelők közvetlen, az agrárgazdaság közvetett, valamint a vidékfejlesztés céljait, mi mégis ezzel a javaslattal formálisan, mintegy 11 milliárddal meg kívánjuk kurtítani ezt az összeget. Meg kívánjuk kurtítani egy olyan összeggel, ami nem is létezik, csupán egyetlenegy célra alkalmas: hogy bebizonyítsa azt, hogy mennyire agrárelkötelezett ez a mostani kormányzat, és mennyire be akarja tartani ezt a bizonyos törvényi előírást. Természetesen mi nem azt tartjuk fontosnak, hogy a vitában győzedelmeskedjünk, ezért azt gondolom, mindenki számára nyilvánvaló - és kérnénk, hogy ezt lássák meg indítványunkban , hogy a célunk ez utóbbi. Éppen ezért ajánlom a figyelmükbe azt, hogy mivel az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága sem támogatta ezt az indítványunkat, igen kemény vita zajlott a mezőgazdasági bizottság ülésén éppen erről a témáról. Ott éppen arról igyekeztek bennünket meggyőzni, hogy azzal egyetértenek ugyan, hogy bizonytalan ez a pénz, de ha egyáltalán nincs itt semmilyen bevételi összeg, akkor megfosztjuk a tárcát és ezen keresztül az ágazatot attól a lehetőségtől, hogy egy adott évben megjelenő egyforintos támogatás adott esetben kétszer, háromszor is megfordulva kéthárom forint összegű támogatást is jelenthessen. Ugyan erős kételyeink vannak az államháztartási törvény előírásainak a figyelembevételév el, hogy mennyire volt őszinte ez a nyilatkozat, de mégis azt gondoljuk, hogy legyen, mi is higgyünk ezen őszinte szavaknak. Éppen ezért ehhez a módosító javaslatunkhoz, amit én most ismertettem önöknek, és ajánlottam figyelmükbe a 229. ajánlási pont kapcs án, benyújtottunk egy olyan kapcsolódó módosító javaslatot, aminek a lényege éppen az, hogy ha ez igaz, akkor éppen ezen 11 milliárdos korlát nélkül a tárca ilyen célokra használhassa fel ezeket az összegeket. Én azt gondolom, hogy ennek a kapcsolódó módos ító indítványnak a végiggondolása is fontos lehet, hiszen ez a 11 milliárd egyébként a költségvetési törvényjavaslatban a piacra jutást támogató források között szerepel. Enélkül a 11 milliárd nélkül egyébként kevesebb az 1999. évre javasolt összeg, mint a z 1998. évre javasolt, egyébként már kifizetett összeg. Ha visszaemlékeznek arra a vitára, ami a Házban arról folyt, hogy vajon az orosz gazdasági válság miatt az élelmiszergazdaságunkat ért hátrányokat - természetesen más ágazatokat is, de az én mondandó m szempontjából az élelmiszergazdaságot ért hátrányokat - hogyan lehetne enyhíteni, bizony, erre a piacgazdasági körülmények között éppen a piacra jutás támogatásának valamilyen EUkonform módon is megfogalmazható többletpénzeire van szükség. Szeretném föl hívni képviselőtársaim figyelmét, hogy ha elmérjük itt a dolgokat, akkor bizony annak az általunk nem támogatott gyakorlatnak leszünk a támogatói, ami az ország számos térségében az agrárgazdaság jövőbeni lehetőségének gyökeres megszűnéséhez fog vezetni. M ert ha megszűnnek az orosz export hiányosságai vagy annak az ellehetetlenülése okán a magyar élelmiszerfeldolgozó ipar lehetőségei ezen a piacon, akkor bizony, kérem - és erre jó példa volt a moszkvai élelmiszeripari kiállítás , oda már nem igazán lehet visszajutni! Biztos vagyok benne, hogy még egyszer nem lesz arra lehetőség, hogy annyi pénzt áldozzon a magyar költségvetés a mi piaci szereplőink ottani ismételt bevezetésére, amivel majd le lehet törni azt a jelenleg kialakulni látszó helyzetet, hogy a nálunk jelenleg sokkal nagyobb állami támogatást élvező cégek,
