Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BURÁNY SÁNDOR - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
3172 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Akkor megadom a szót Orosz Sándor úrnak, az MSZP képviselőjének rendes hozzászólásra. (Derültség az MSZP soraiban. - Dr. Orosz Sándor Burány Sándorra mutatva: Ő jelentkezik!) Őt nem látom. Időközben Font Sándor úr nyomta meg a gombot. Burány Sándor kétpercesre jelentkezik? (Burány Sándor: Igen!) Akkor megadom a szót Burány Sándor úrnak, az MSZP képviselőjének kétperces hozzászólásra. (A monitoron nem jelenik meg a képviselő neve.) Kérem a képviselő úr gépét bekapcsolni! (A monitoron dr. Orosz Sándor neve jelenik meg.) Burány Sándor képvisel ő úr gépét kérném szépen bekapcsolni! (A monitoron megjelenik Burány Sándor neve.) BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Örülök, hogy a rövid technikai zűrnek vége szakadt. Röviden én is Font képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Elősz ör is a 4es metró ügye nem egyszerűen egy olyan ügy, amely kapcsán csak azt kell mérlegelni, hogy a budapestiek egy része 15 perccel korábban ére be munkahelyére vagy pedig sem. Tekintettel arra, hogy külön ezzel a kérdéssel egy hozzászólásban részletese n is foglalkozni szeretnék, így csak néhány rövid megjegyzést teszek. Az alapkérdés az, hogy egy olyan világváros, mint Budapest, amely a kontinensen először rendelkezett metróvonallal, megengedhetie magának azt a luxust, hogy annyira visszafejleszti a tö megközlekedésnek ezt az egyetlen igazán előremutató fejlesztését, hogy egykét év, fél évtized múlva egyszerűen közlekedni nem lehet Budapesten. Ez nem egyszerűen kényelmi ok, ez egy gazdasági kérdés - és nemcsak a budapestiek számára, hanem a Budapesten k ívüli Magyarországon lakók számára is. Nemcsak azért, mert rendkívül sokan köszönhetik a munkahelyüket a budapesti agglomerációban Budapestnek, hanem azért is, mert az itt keletkezett jövedelmek jelentős részéből lehet olyan vidékfejlesztési programokat is támogatni, egyáltalán az egész ország gazdasági vérkeringésében részt venni, ami nem egyszerűen egy budapesti ügy. Végül, de nem utolsó sorban én is úgy gondolom, a kormány ugyan elég hangzatosan képviselte azokat az érveket, hogy a budapesti metró elmara dásából mi mindent lehetne támogatni, ezek az érvek mindaddig helytállónak is bizonyulhattak volna - bár én ezeket az érveket is vitattam , amíg ezeket a beruházásokat - akár útépítésről, akár hídépítésről van szó - a költségvetésben viszontláttuk volna. De egyetlen ilyen beruházást nem láttunk viszont, magyarán itt elvettek pénzt, és sehol nem adtak, így végül mindenki rosszul jár. Ez nem lehet az ország érdeke. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szólásra jelentkezett Varga Mihály úr politikai államtitkár. Megadom a szót. VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. (Puch László: Lesz ám metró a végén, Misi, ne beszélj!) Tisztelt Elnök Úr! Azt nem tudom, hogy lesze metró, az ny ilvánvaló tény, ha bárkinek felteszik azt a kérdést, hogy szeretnee metrót 4.et vagy 5.et vagy 6.at Budapesten, persze mindenki szeretne, de azt gondolom, azt lenne célszerűbb megnézni, hogy ez valójában nem egy fikció volte korábban is vagy egy reáli s terv. Burány Sándor úgy beszél erről a pénzről, mintha ez meglett volna valaha is. Sajnos, nem volt meg. Hadd mondjam el, hogy a beruházás finanszírozási költsége 160 milliárd forint lett volna, ezt terhelte volna még a beruházási időszakban fizetendő ka mat, 11,7 milliárd forint. Tehát az összes teljes finanszírozási költség folyó áron a hitel kifutásáig 200220 milliárd forint között alakult volna.
