Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. OROSZ SÁNDOR
3161 azt ígérték, hogy 60 milliárdos megtakarítást csinálnak majd egy pótköltségvetés keretében, aztán a mire elfogadásra került, sikerült is egy tízmilliárdost csinálni. Én azt gondolom, hogy ennek nincs értelme, sokkal tisztább megoldás, hogy ha azt a problémát egyébként, ami valóban a '98. december 31éig tartó időszakhoz tartozik, a '98as költségvetés te rhére próbálja rendezni ez a kormány. Még egy gondolatot hadd tegyek ehhez hozzá: erre a döntésre azért is szükség van, mert a bank közgyűlését még ebben az évben meg kell tartani. Ha a bank közgyűlésére nem tud sor kerülni ebben az esztendőben - ezt bizon yára ön is tudja, feltételezem , akkor jó néhány olyan pénzintézeti törvénypontot sértenénk meg, amelyet nem volna szerencsés. Tehát azt gondolom, hogy a kormány helyesen járt el, és helyesen alkalmazott olyan megoldást, ami rövid távon lehetőséget ad egy döntésre. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak. BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Kénytelen vagyok megismételni azt, amit korábban má r elmondtam ezzel összefüggésben, talán akkor a miniszter úr volt benn, nem vagyok benne biztos. A két döntés között a legnagyobb különbség az, hogy '95 decemberében mi arról döntöttünk, hogy ne költse el a pénzt a kormány. Ehhez nem kellett különösebb ind oklás, és úgy emlékszem, államtitkár úr, hogy a Fideszfrakció is elég gyorsan, különösebb magyarázat nélkül megértette, hogy miről is van szó. Most viszont arról van szó, hogy a kormány el akar költeni egy hatalmas összeget, és az indoklásra ennek a belát ására lenne szükség, és ez az az indoklás, amit mi hiányolunk. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Orosz Sándor úrnak, az MSZP képviselőjének. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez a polémia k észtetett arra, hogy én is hozzászóljak. Azt gondolom, a mai napi vita is mutatja, hogy itt igazából nem abban van nézeteltérés a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között, hogy nagy horderejűe vagy sem ez a bizonyos ügy. Azt gondolom, az az időtarta m is jelzi, amit ezzel a kérdéssel eltöltöttek a képviselők, hogy mindkét oldalon fontosnak és nagy horderejű ügynek tartják. Csakhogy én azt gondolom, hogy egyáltalán nem lényegesek, és nem pusztán csak formaiak azok a követelmények, amiket úgy is meg leh et fogalmazni, hogy a törvények betartása, vagy máshogy: törvényesség. A költségvetés kapcsán nem ez az egyetlenegy eset, amikor a kormány - amelynek képviselői ellenzéki korukban egyébként rendkívüli érzékenységet mutattak a törvények betartása és betarta tása iránt, utalok itt számtalan sikeres akciójukra az Alkotmánybíróság előtt, vagy számtalan olyan módosító indítványukra, amelyet a törvényességre hivatkozva fogalmaztak meg, és amit utána elfogadott az akkori kormánypárti oldal - hajdani rendkívüli érzé kenysége nemhogy lanyhulni, hanem egész egyszerűen elveszni látszik. Kifejezetten törvénysértő megoldások fölött nemhogy szemet hunynak, hanem azok törvényességét igyekeznek elfogadtatni ellenzéki képviselőtársainkkal! (22.20) Azt gondolom, hogy helytelen; a törvényesség önmagában érték, különösen az, ha az a költségvetési ügyeket érinti. Erről egyébként, amikor saját jogomon fogok szólni, külön is szeretnék beszélni.
