Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KERTÉSZ ISTVÁN - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BURÁNY SÁNDOR - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TARDOS MÁRTON
3162 Van azonban még egy különbség a két ügy között, s erre talán utalt is Bauer képviselőtársa m. Ott oly mértékben sikerült meggyőznie önmagát a Fideszfrakciónak, hogy azt az indítványt teljesen jól felfogott saját elhatározására - emlékeim szerint - megszavazta. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólá sra megadom a szót Kertész István úrnak, az MSZP képviselőjének. KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Nem kívánok szólni. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Nem kíván hozzászólni. Két percre következik Burány Sándor úr, az MSZP képviselője. BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót , elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 1994ben valóban egy pótköltségvetés keretében döntöttünk néhány milliárd forintról. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy ez akkor nem növelte, hanem csökkentette a hiányt, és pótköltségvetés keretében csökkentette a hiá nyt. Szeretnék emlékeztetni továbbá arra, hogy amikor a privatizációs bevételeket az államadósság csökkentésére fordítottuk - és egy képviselői indítványt ebben az értelemben megszavazott a Ház , akkor ez szintén nem növelte az állam adósságát, hanem csök kentette az állam adósságát. A mostani, nagyságrendileg szintén óriási mennyiségű pénz viszont növeli az államadósságot, nem csökkenti, növeli a költségvetési hiányt, nem pedig csökkenti. Ezek tehát olyan fontos különbségek, amelyek mellett szó nélkül nem mehetünk el. Végül, de nem utolsó sorban, a Postabank ügyében a mai napig folynak, és megnyugtató módon nem zárultak le a szakmai viták. Tehát egy végig nem vitatott, talán részben a kormánypárti frakciókat is, de az egész parlamentet megosztó kérdésről va n szó. Annak idején az a módosító indítvány, amely az államadósság csökkentésére fordította a privatizációs bevételeket, viszont a teljes Országgyűlés támogatását élvezte. Tehát ha úgy tetszik, konszenzuson nyugodott. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a z MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tardos Márton úrnak, az SZDSZ képviselőjének. TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Úgy gondolom, az ön által felvetett különböző megoldások között nagy különbség, mindegyik között nagyon sajátos különbség van, s nem érdemes ezen az úton haladva megmagyarázni, hogy mi jó és mi rossz. Az azonban egyértelmű tény, jelen esetben egy olyan kormánypártok közötti megállapodást, a kormány á ltal sugallt - ha tetszik - trükköt akartak megvalósítani, hogy elkerüljék azt a vitát, amelynek itt most részesei. Nem a kormány illetékes minisztere jött el egy javaslattal és magyarázta meg a feltételeket, hanem ismeretlen személyek benyújtottak ismeret len módon előkészített javaslatot, amelyet, ha szerencsésen veszik a kanyart, minden vita nélkül elfogadtattak volna saját többségükkel. Ha tetszik, akkor az ellenzék ébersége volt az, ami megakadályozta önöket abban, hogy ezt enélkül megtegyék, és így érd emben beszélni kellene róla. Az a vita, amely akkor lezajlott, amelyre ön hivatkozott, arra még az is jellemző volt, hogy a kormány és a kormánypárti képviselők közötti ellentétet tükrözte, mert a kormány nyilvánvalóan nem kívánta azt, amit a GaálKellerf éle javaslat tett, hanem az a kormánypárti képviselők által előterjesztett javaslat volt, amelyet többek között sok ellenzéki képviselő is megszavazott. Tehát a vita akkor itt zajlott le, ugyancsak hasonló körülmények között. Erre akartam önt figyelmeztetn i. Véleményem szerint mindenképpen nagy politikai hiba volt az, hogy ilyen ügyetlen módon vetették fel a kérdést, egy olyan kérdést, amely érdemi vitát igényel, és az az érdemi vita ma sincs
