Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - CSIZMÁR GÁBOR - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KERTÉSZ ISTVÁN
3158 (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Bauer Tamás képviselőtársam a Postabank ügyéről szólt. Még erről sokszor beszélünk, de azt hiszem, a mai nap során, amikor Járai Zsigmond miniszter úr szólt erről a gondról, lehetett érzékelni azt, hogy a kormány manipulálja az országot az összegekkel kapcsolatban, hiszen egyértelmű a miniszter úr felszólalása alapján, hogy a befektetések túlértékeléséből származó céltartalékhiány, valamint a hitelállomány mögötti céltartalékhiány, am i 144 milliárd forintra tehető, a KPMG meg a többi auditáló cég egészen másképpen értékeli, és meg kellene várni a végső értékelést. Ami a Postabankkal kapcsolatban fix összegnek látszik, az a 14 milliárd forintos idei működési veszteség, ami a kihelyezése khez és a befektetésekhez kötődő kamatszinttel kapcsolatos. Tehát, ha ez a 14 milliárd forint csupán a fix szám, akkor nem szabad 160170, vagy hány milliárd forintos dolgokról beszélni, míg az összegek nem tisztázódnak. Ez az egyik. A másik: Bauer Tamás k épviselőtársam egy nagyon fontos dolgot említett, amikor azt mondta, hogy az előző ciklusban mi, az akkori kormánypárti képviselők, több alkalommal bíráltuk a kormányt, persze progresszív értelemben. Emlékszem arra a költségvetési vitára, amikor Urbán Lász ló, volt képviselőtársammal együtt majdnem egyformán muzsikáltunk, ő és én. Ő akkor ellenzéki képviselőként nem nagyon mondott ellentétes dolgokat a költségvetésről. Jó lenne, ha a mostani kormánypárti képviselőtársaim ezeket a pozitív megnyilvánulásokat, a kormányt segítő bírálatokat a jövőben megtennék, mert eddig erről még szó sem volt. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Csizmár Gábor úrnak, az MSZP képviselőjének. CSIZMÁR GÁBOR ( MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Szívesebben mondanám ezt az észrevételemet akkor, amikor az előterjesztő is jelen van, de nyilván majd (Sasvári Szilárd: Elnök Úr! Emberi szükséglet is jelen van a világon.) a jegyzőkönyvben elolvassa. Államtitkár úr jelez te, hogy majd szünetet kér, ha szükségesnek tartja. (Varga Mihály bejön az ülésterembe.) Bauer Tamás hozzászólásának ahhoz a részéhez szeretnék kapcsolódni, ahol a családtámogatási rendszer és a költségvetés összefüggését nézte. Két tényezőt említett, egyf elől a családi pótlék értékvesztését 1999ben, illetve a másik oldalon a kisjövedelmű családoknak azt a második hátrányát, ami az adókedvezmények igénybevételi lehetőségének korlátozottságát jelentette. Szeretném ezt a két tételt, két tényezőt egy harmadik kal kiegészíteni. Nevezetesen arról van szó, hogy a költségvetési törvényjavaslatban a kormány szakítani kíván azzal a gyakorlattal, hogy a mindenkori öregségi nyugdíjminimum a szociális támogatások alap mérőszáma, és bevezet egy új mutatót, ami természete sen a jelenlegi öregségi nyugdíjminimumhoz képest csak tizenegynéhány százalékos növekedést jelent, ami tehát azt jelenti, hogy minden egyes szociális támogatás - mivel jövedelmi viszonyokhoz kapcsolódik , gyakorlatilag értékén marad, vagy a határzónába e sik, vagy értékvesztés áldozata lesz. Ha ehhez hozzákalkulálom azt, hogy ma Magyarországon 800 ezer gyerek után jár rendszeres gyermekvédelmi támogatás a családokban, akkor ez tehát azt jelenti, hogy azon legszegényebb családok, akiknél a legkisebb a jöved elem, a kormány által benyújtott költségvetési törvényjavaslat alapján háromszoros büntetésben fognak részesülni: a Bauer Tamás képviselőtársam említett családi pótlék, gyermekkedvezmény után harmadikként a szociális támogatások oldalán is. Természetesen e zt a forrást a gazdagabbak javára csoportosítja át a kormány. Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Kertész István úr, az MSZP képviselője. KERTÉSZ ISTVÁN
