Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS
3150 fogalmaztak meg explicite, de sugalltak - ilyen sugallt ígéret volt a nyugdíjak emelése , miért kellett egy csomót megszegniük. Hogy miért nincs adócsökkentés, hogy miért nem emelkedik az egészségügyi dolgozók bére, hogy miért nem tudják azonnal leszorítani a munkanélkül iséget. Ezeknek az ígéreteknek a nem teljesítésére meg annak a megmagyarázására, hogy miért kellett, miért akarják felrúgni a nyugdíjemeléssel kapcsolatos hatályos törvényt, erre valamit kellett mondani, hogy miért nem. És erre hívták segítségül a Postaban kügyet. Nem véletlen, hogy nem volt ebben a költségvetési vitában olyan kormánypárti fölszólaló, aki ne azzal kezdte volna, hogy milyen súlyos az önök öröksége, és milyen nehéz dolog ez a Postabank; holott még ha el is fogadjuk ezt a 150 milliárd körüli k onszolidációs igényt, ez akkor is kevesebb, mint amennyivel a költségvetés bevételei meghaladják azt, amit a választások előtt valamennyien gondolhattunk a költségvetés '98as bevételeiről. A '98as államháztartás bevételei nem 150 milliárddal, hanem ennek a kétszeresével haladják meg azt, amit mi is gondoltunk az év kezdetén, amikor a költségvetés összeállt, és amit önök is gondolhattak, ismerve a költségvetést. Tehát az ugyan nem igaz, hogy a Postabankügy miatt nem tudják önök teljesíteni az ígéreteiket, de mégis a Postabankbombának ez a felpumpálása egy határozott politikai célt szolgál a kormánykoalíció retorikájában. Ez az egyik ok, ami miatt az eredetileg 75 milliárdosra tervezett maximális garanciából hirtelen egy 150 milliárdos, sőt 180 milliárdos hiánynövelő csomag lett. Ez az egyik ok. És sajnos fel kell tételeznünk, hogy van egy másik ok is. Ezt a másik okot a miniszterelnök úr közvetlenül a kormány megalakulása után megfogalmazta, mikor azt mondta, hogy a Postabank állami bank marad, a kormány b ankja marad, mert a kormánynak szüksége van egy bankra, amellyel a saját gazdaságpolitikai céljait érvényesíteni tudja. Ez világos beszéd. Hozzátette a miniszterelnök úr, hogy az önkormányzatok finanszírozását kell a Postabanknak ellátni, és hogy mit jelen t az önkormányzatok finanszírozása a Fidesz vezette kormány számára, azt tudjuk ebből a költségvetésből. Ez azt jelenti, hogy akivel jóban vagyok, annak adok, és akinek nem akarok adni, annak nem adok. Nyilván ezt a célt kívánják egy kormánytulajdonú Posta bankhálózattal is ellátni. A másik a Vállalkozók Bankja, ez is célja volt ennek a dolognak: egy olyan stabil bankra van szüksége a kormánynak, amivel az üzleti szektorban is a maga politikai preferenciáit tudja érvényesíteni: akinek akarok, annak adok, ak inek nem akarok, annak nem adok. Ezekhez a célokhoz van szüksége a kormánynak egy kormánybankra. Az MDFkormánynak még volt ilyen, több is volt, hiszen az MDFkormány idején még valamennyi nagybank állami bank volt. Nem is okozott gondot az, hogy például a Magyar Hitel Bank politikai jellegű hiteleket adjon az akkori kormánypártoknak, elsősorban az MDFnek, és aztán Járai pénzügyminiszter úr beszámolhatna nekünk - aki ennek a banknak a privatizációra való felkészítését végezte , hogy a Risk Kft. keretében milyen politikai hiteleket kellett leírni. Sajnos, a Fidesz kormányra jutásakor már nem volt ilyen nagy állami bank. Ha nem volt, majd lesz. Tehát nem szabadulhatunk attól a feltevéstől - hiszen a miniszterelnök úr egyértelműen megmondta, hogy állami bankr a, kormánybankra van szüksége a kormánynak , ezt kívánják megteremteni, és ehhez kívánják a Postabankot ilyen mértékben közpénzekből stabilizálni, mert ha nem ez lenne a cél, akkor a Postabank rendbehozatalába külső tőkét is be lehetne vonni. Ne felejtsük el, hogy amikor a szocialistaszabaddemokrata kormány sietett első lépésben a Postabank segítségére, akkor világosan megmondta, hogy ez átmeneti dolog, és amint lehet, kiváltják ezt az állami szerepvállalást külső tőkével. A Fideszkormány ilyesmire nem t örekszik, tartósan állami bankra van szüksége. És ezen túl már itt elhangzottak a vitában az olyan feltevések is, hogy nem lehet tudni, hogy amikor majd az ÁPV Rt. felügyelete - tehát a Gansperger úr felügyelete - alatt álló Reorg Apport Kft.je, akihez a behajthatatlan követeléseket majd átadják, a maga módján továbbadja ezeket az üzletrészeket; itt aztán az ármeghatározásban, a cégek kiválasztásában nagyon nagy játéktere van annak, aki ezt csinálja, és miután ez ilyen áttételeken keresztül történik, a par lament ellenőrzési lehetősége, azt mondhatjuk, a minimálisra korlátozódik.
