Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS
3149 vajon nem egy túlkonszolidációt hajte végre a kormány, amikor ilyen csillagászati összegeket szán erre, méghozzá ilyen huszárvágásszerűen, ahogy most a '98as költségvetés módosításánál egyik n apról a másikra teszi, méghozzá az adófizetők pénzéből, ékesen cáfolva azt az állítását, hogy a pazarlás csatornáinak elzárása a cél. Bizony a pazarlás csatornái sehol máshol így nem buzognak - mármint a folyadék a pazarlás csatornáiban , mint ahogy itt e lfolyhatnak a közpénzek, ha a kormány és azok, akik végrehajtják ezt a konszolidációt, nem elég szigorúak és takarékosak. Ez az alapvető kérdés, és a kormánynak kötelessége lenne, hogy az Országgyűlést és annak illetékes bizottságait nagy erőfeszítésekkel győzze meg arról, hogy kellő takarékossággal bánik a közpénzekkel. Ehhez persze olyan kormánypárti frakciókra lenne szükség, amelyek legalább olyan - hogy mondjam - szúrós szemmel néznek a kormány kezeire, mint ahogy az előző ciklus kormánypárti többsége e zt megtette, és én a kétperces vitában utaltam is arra a bizonyos '95ös téli szavazásra, amikor az előző ciklus kormánytöbbsége nem engedett a kormány egy része ama szándékának, hogy biankó felhatalmazást kapjon állami pénzek elköltésére. Sajnálatos, hogy a jelenlegi kormánytöbbségben nincs meg az a minimálisan szükséges felelősségérzet a kormány ellenőrzésére, ami bennünk szerencsére megvolt. Ettől van önöknek most ilyen kedvező helyzetük a gazdaságpolitikában, hogy mi ezt megtettük! Miért gyanús a helyze t? Miért vannak kételyeink azt illetően, hogy vajon elég szigorúe a kormány? Hát éppen azért, tisztelt Országgyűlés, mert nemcsak a sajtóban emelkedtek szinte napról napra azok a számok, amelyeket önök megneveztek, hogy itt 20tól 170 milliárdig terjedt a z az összeg, amelybe önök szerint a Postabank kerül, hanem bizony azért is, mert az október végén benyújtott költségvetésben még egy 75 milliárdos maximális garancia van, és a mostani módosító indítvány ennek durván a kétszeresével számol. Mi történt októb er 31e, a költségvetés benyújtásának időpontja és november - azt hiszem - 28a, a költségvetési bizottság ülése között, amikor ezt a költségvetési bizottságban elfogadtatták? Nyilvánvaló, hogy forradalmian új ismereteket a Postabank állapotáról önök ez al att az egy hónap alatt aligha szereztek. Hogy mennyire bizonytalanok ezek a számok, erről sok szó esett. Sajnos nem tudok szabadulni attól a feltevéstől, hogy itt a két időpont között politikai döntés született, és ez a politikai dönté s, tisztelt Országgyűlés, kettős lehet. Nem állítom, hogy az, de fel kell tételeznünk, hogy ilyen politikai döntés született. Az a politikai döntés született, hogy fújjuk föl ezt a Postabankléggömböt. Persze ez nem léggömb, ez egy valódi labda vagy egy va lódi - ha úgy tetszik - bomba, de egy bombát is, ha szabad ezt a kifejezést használnom, föl lehet fújni, ha ezzel a bombával fontos politikai célok vannak. És úgy tűnik, tisztelt Országgyűlés, figyelve többek között a kormánypárti országgyűlési képviselők felszólalásait, hogy itt mindenképpen volt egy nagyon világos politikai cél. Ugyanis a kormánytöbbség, a kormány, amikor elkészült a költségvetéssel - és azt az önkormányzati választások időpontját gondosan megvárva - az ország nyilvánossága elé tárta, akk or szembekerült egy politikai problémával. Azzal a politikai problémával, tisztelt államtitkár úr, hogy a kormánynak egyfelől állandóan azt kellett hangsúlyoznia, elsősorban nemzetközi szempontokból, hogy milyen stabil a magyar gazdaság. A pénzügyminiszter úr elmondta itt a költségvetési expozéjában, hogy a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága vagyunk, hogy kiszabadultunk az adósságcsapdából, hogy gyorsan növekszik az export és így tovább és így tovább. (21.20) Tehát egy egyértelműen kedvező képet fe stettek a magyar gazdaság helyzetéről. Hadd tegyük hozzá: teljes joggal, mert a magyar gazdaság tényleg ilyen jó helyzetben van. A másik oldalon viszont el kellett magyarázniuk részben önmaguknak, a kormánypárti képviselőknek és a kormánypártok egész szava zóbázisának, hogy azokból az ígéretekből, amelyeket részben explicit módon fogalmaztak meg - lásd adócsökkentés, lásd a foglalkoztatás bővítése, 7 százalékos növekedés és lehetne sorolni , és azokból az ígéretekből is, amelyeket ugyan nem
