Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HEGYI GYULA - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KERTÉSZ ISTVÁN
3143 államkötvénykibocsátásról és az utánuk fizetendő kamatokról beszélek, hanem a kereskedelmi bankszekto r idejekorán történt megsegítése érdekében nyújtott konszolidációs kötvényekről beszélek. Azt magam is átlátom, hogy az állampapírok vonatkozásában, amennyiben ez megtörténne, tehát amennyiben a központi költségvetés hiányát lefedő állampapírokat úgymond a nnulálnánk, akkor az a lakosság részére is bonyodalmakat okozna, hiszen az állampapírok vásárlóinak jelentős része természetes személy, állampolgár. Tehát szó nincs erről! Én arról beszéltem, hogy egy olyan kedvezményezetti kör, amely tulajdonképpen a bera gadt hiteleit átadta az államnak, tehát átadta a semmit az államnak, és az állam kötvénnyel fizetett '9395 között, én azt mondom, hogy tulajdonképpen bizonyos körben szükség volt erre a konszolidációra, mert ha nem történik meg, akkor tömeges bankcsődre, illetve államcsődre kerül sor. Azonban legyünk tárgyilagosak, Keller képviselőtársam! Ezen 400 milliárdos hitelvolumenben rengeteg olyan van, amely bűncselekményi magatartásokhoz kötődik, szabálytalan hitelezésekhez, ezen hitelek esetében sok esetben már j ogerős, elmarasztaló büntetőjogi ítéletek is vannak, és ezek a hitelek is úgymond konszolidációs kötvényekkel lettek kifuttatva. Tehát én itt ezt tartom kirívó, súlyos esetnek, amin tulajdonképpen a pénzügyi kormányzatnak valamilyen formában (Az elnök a cs engő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) el kell majd gondolkodni. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Hegyi Gyula képviselő úrnak, a Magyar Szocialist a Párt képviselőcsoportjából. HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én csak egy merőben technikai jellegű megjegyzést szeretnék tenni. Nagy figyelemmel követtem Lentner Csaba képviselőtársamat. Nem állítom, hogy mindennel egyeté rtek és mindent megértettem, de már máskor is előfordult, hogy a képviselőtársaim azt a számot mondják, amilyen számon beterjesztették a módosító indítványt, és nem mondják, hogy az előttünk lévő ajánlásban milyen számon szerepel. Például amilyen számot Le ntner képviselőtársam mondott, ott egy Pető Ivánféle módosító indítványt találtam. Először azt hittem, hogy azt akarja dicsérni, aztán rájöttem, hogy ez természetesen nem így történt. Más is téved természetesen! De azok a képviselők, akik nem az adott biz ottság tagjai, csak a mai napra készült ajánlásból tudják a vitát követni. Én igyekszem legalábbis becsülettel odafigyelni a hozzászólásokra, és kérem, hogy a jövőben azt a számot tessék mondani, amely alatt az ajánlásban szerepel ez a módosító indítvány. (Dr. Gidai Erzsébet: Elég komplikáltan van összerakva!) Tudom, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Kertész István képviselő úrnak, a Magyar Sz ocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Lentner Csaba képviselőtársam mondandójához lenne egy rövid gondolatom. Nem tudom, hogy neki szándékáb an álle második Postabankot csinálni, de ha nem áll szándékában, akkor ne próbálja meg, legyen szíves! Tudniillik a bankok aktívái között lévő kötvények annyit érnek, amennyi annak a piaci értéke. Ha pedig nulla kamatot hoznak, annak nincsen piaci értéke, ebből következően az kiesik az aktívái közül, és ez veszteségre fordítja, tőkehiányos helyzetbe sodorja őket. (20.50) Úgy gondolom, nagyon rövid közgazdasági gondolatmenet is indokolja azt, amit ő mond. Nem egészen volt szerencsés ezt most elővezetni, nem beszélve az 1992es, 1993as állapotokhoz
