Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HÖRCSIK RICHÁRD
3137 talán elértük a cé lunkat, mert talán senkinek a megközelítése nem politikai volt e tekintetben, hanem az önkormányzati szféra megerősítésének szándéka vezetett mindenkit. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kíváne még val aki két percben reflektálni? (Nincs ilyen jelzés.) Nem kíván. Ez esetben most valóban megadom a szót Hörcsik Richárd képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; és tájékoztatom önöket, hogy őt Lentner Csaba képviselő úr követi, a MIÉP képviselőcsoport jából. Képviselő úr, öné a szó. Kérném szépen Hörcsik Richárd képviselő úr mikrofonját bekapcsolni! (A képviselő neve megjelenik a táblán.) Öné a szó, képviselő úr - és a mikrofon is. DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! E hosszú vita után szeretnék témát változtatni, és T/325/416. szám alatt arról a módosító indítványról beszélni, amelyet Mádi László képviselőtársammal nyújtottunk be a költségvetési törvényjavaslat 101. §ának kiegészítésére, amely a pr otestáns egyházak eddig kellően nem rendezett úgynevezett járadékfizetésével kapcsolatos. A költségvetési tervezet 101. §a, amely idézi a hatályban lévő '97. évi CXXIV. törvény 3. §át, valójában ennek a (3) bekezdése kiegészü lne egy mondattal, amely így hangzik: "A kormány, illetve az érintett egyház felhatalmazott képviselője az e bekezdésben meghatározott megállapodásban a járadékkiegészítésben is megállapodhat, amennyiben az érintett egyház hitéleti és közcélú tevékenysége indokolja." (20.20) Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy nagyon röviden indokoljam az előttünk lévő módosító indítványt, az említett kiegészítés egymondatos fontosságát. A tisztelt Ház előtt nyilván közismert, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajd oni helyzetét az 1991. évi XXXII. törvény rendezi. A törvény 2. § (5) bekezdése lehetővé teszi, hogy az egyház által nem természetben kért, részére át nem adott ingatlanokra vonatkozó igényt járadék formájává alakíthassa át. Mindezt a tisztelt Ház által 19 97 decemberében elfogadott 1997. évi CXXIV. törvény megerősítette. Ez volt az úgynevezett egyházfinanszírozási törvény, ami többek között biztosította, hogy az egyházak gazdasági autonómiája csorbítatlan maradjon, és a társadalmi célokat is teljesítő műkö désükhöz szükséges anyagi feltételek rendelkezésre álljanak. Ilyen formában tehát a költségvetés az egyházaknak a társadalom számára végzett hasznos tevékenységét kívánja elősegíteni. Azonban a törvény alkalmazása során nagyon hamar, már ez év januárjában kiderült, hogy ez az említett konstrukció nem minden egyház számára alkalmas. Például a Magyarországi Református Egyháznak vagy az evangélikus egyháznak komoly hátrányt okozott a hitéleti támogatás rendszerének megváltoztatása, miszerint a közegyházi felad atok ellátását a nem természetben igényelt ingatlanok után fizetendő járulékból kívánta biztosítani. A protestáns egyházaknak azonban - egykori vagyonszerkezeti sajátosságaik miatt - aránytalanul kevés az 1991. évi XXXII. törvény hatálya alá eső ilyen inga tlanuk van. Ugyanis az e törvény alapján igényelt volt ingatlanok nagy része nem a közegyházé, hanem az egyes egyházközségeké, így tehát a kapott járadék nem az országos közegyházat, jelesül a református zsinatot, hanem az egyes eklézsiákat illeti meg. Ebb ől viszont nem fedezhetők a közegyházi feladatok. Ezzel viszont a Magyarországi Református Egyház más egyházakhoz és saját korábbi helyzetéhez képest is összességében hátrányos helyzetbe került. Ezt a protestánsok már akkor, a törvény vitája során és utána is többször tették szóvá.
