Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NAGYIVÁNYI ZOLTÁN - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZEKERES IMRE
3059 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Nagyiványi Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Sz ocialista Párt képviselőcsoportjából. NAGYIVÁNYI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. Egy mondatot engedjenek meg, bár messze mentünk postabankilag. Ezelőtt körülbelül másfél évvel a Számvevőszék vizsgálta a bankkonszolidációk tapasztalatait, ahol jelen volt Varga áll amtitkár úr és a mostani pénzügyminiszter, Járai úr is. Akkor már sejteni lehetett, másfél évvel ezelőtt, hogy a bankkonszolidációs folyamatnak nincs vége, még további százmilliárdok várhatók. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Surján László képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Annyi sem lesz; tulajdonképpen ebből az elmúlt másfél évre való visszatekintésből is látható, hogy az eltapsolás már megtörté nt, és a kormánypártok nem kívánnak tapsolni hozzá. (Szórványos taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy a kétperces hozzászólások végére értünk. Így most megadom a szót hozzászólásra Szekere s Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita szabályainak megfelelően a 20., 77., 390., 391., 394., 403., 474., 476. és 562. módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) Elhangzott itt a teremben, hogy ez a költségvetés úgy készült, mint egy családi költségvetés. Az a történet, amelyet el szeretnék mondani, legaláb bis azt fogja jelezni, hogy nem szeretnék ilyen családban gyermek lenni. A múlt héten a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén a késő éjszakai órákban a folyosóról előkerült néhány módosító indítvány, amely a '98as és a '99es költségvetést alapjaiban érinti, több mint 200 milliárd forinttal, a nevezetes Postabankügy kapcsán. Ha egy családban így készül a költségvetés, vagy így zajlik az élet, akkor ott valami baj van, de még nagyobb baj van, ha egy Országgyűlésben egy költségvetés elkészítése során a késő éjszakai órákban, minden ismeret, előkészítés nélkül egy kijelölt bizottságban ilyen nagyságrendű módosító javaslatok fogalmazódnak meg. Akkor a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői kivonultak a bizottság üléséről, mert al kalmatlannak tartották a helyet, a pillanatot és a módot ilyen súlyú ügy megtárgyalására. Itt a vitában is szóba került, és egyszerűen csak Postabankügyként megnevezett és már politikai indulatokat is keltő felszólalásokban is megjelent ez a kérdés, ahely ett, hogy nyugodt és higgadt tárgyalása lenne. Elhangzott, és igazat mondott Nagyiványi Zoltán: másfél évvel ezelőtt ebben az Országgyűlésben elhangzott a mai kormánypártok oldaláról, hogy a bankkonszolidáció majd tízéves története vélhetőleg nem ér véget. Ezt mondtuk mi is, akkori kormánypártiak. Kevésbé vigasztal bennünket, hogy ugyanez előfordul Franciaországban és Japánban is, mert a bankkonszolidáció óriási terheket ró az adófizető állampolgárokra. Az eddigi, több mint tízéves történet, akkori árakon s zámolva 450 milliárd forintjába került a költségvetésnek. Ez a mai árakon 1300 milliárd forintot jelent. Ez is jelzi, hogy mekkora összegről és milyen nagyságrendű problémáról van szó. Azonban az az összeg, amelyet egy mostani
