Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NAGYIVÁNYI ZOLTÁN - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZEKERES IMRE
3060 konszolidációs lépéssorozatra , ezen a késő éjszakai órán a költségvetési bizottságban benyújtottak, eltúlzott és megalapozatlan. Emlékszem még arra is, hogy egyetértés volt a régi és az új kormánypártok között, hogy a Postabankot 1997 tavaszán rendezni kell, meg kell menteni, a betéte sek miatt, és meg kell vizsgálni a veszteség kialakulásának az okát. Emlékszem még arra is, hogy az előző kormány pénzügyminisztere és kormánya kezdte el a rendezési folyamatot, ő hívta össze azt a közgyűlést, ahol később sor került az előző menedzsment le váltására. Arra is emlékszem, hogy ennek a nagyon komoly ügynek a kezelését ellenzéki oldalról, a mai ellenzék oldaláról egészen eddig a lépésig nem bírálta egyetlen ellenzéki párt sem. Az ügy, pénzügyi hatásainak nagyságrendje miatt a Magyar Országgyűlésr e tartozik. Ezt akkor önállóan kell előterjeszteni, megindokolni, bemutatva a kezelés különböző lehetőségeit és a mértékek indokait. Ilyen megoldást a szocialista képviselőcsoport támogatott volna, és ennek érdekében akár még a Házszabálytól való eltérést is támogatta volna; mert ez lett volna a módja annak, hogy az elkerülhetetlenül szükséges mértékre szorítsuk le az adófizetők terhelését. Tisztelt Képviselőtársaim! A sajtóból ismert, hogy neves könyvvizsgáló cégek mérlegei, auditjai között lényeges eltéré sek vannak. Ennek okát tudni kellene. Az újságok szerint az eltéréseket néhány nagyobb ügy magyarázza. Ezeket viszont elvileg banktitok védi. A banktitok alól azonban az érintett cégek felmentést adhatnak a banknak. Valószínűleg ezek a felmentések részben megtörténtek, hiszen a sajtó rendszeresen foglalkozik egyes ügyekkel, és tiltakozást az érintettektől soha nem lehetett látni. Egyébként, ha nincs beleegyezés, ez beszerezhető, hiszen a cégek érdekében áll a tisztázás, ha hírbe hozták őket. De mivel semmi érdemi információval a Magyar Országgyűlés nem rendelkezik, föl kell tenni három kérdéscsoportot. (14.50) Az első: igaze, hogy egy telekommunikációs fejlesztést végrehajtó vállalatcsoportnál az auditori megítélések között tízmilliárdos, néhány tízmilliárd os különbség van a céltartalékképzést tekintve, miközben egy ilyen társaságnál nyilvánvalóan a pénzügyi zavar csak átmeneti és igen korlátozott lehet? Igaze, hogy erre az ügyletre vételi ajánlat vagy ajánlatok vannak a banknál? A második kérdéscsoport: ig aze, hogy a spanyol ingatlanügy és az általa kiváltott rossz követelésállomány miatti céltartalékképzés kétszeresen szerepel a céltartalékképzési számításokban? Megnéztee valaki az auditorok közül komolyan ezeket az ingatlanfejlesztéseket? Igaze, hogy az egyik auditor cég egy korábbi menetben ezeket a spanyol ingatlanfejlesztéseket már auditálta, s akkor jóval nagyobb értéket becsült? A harmadik kérdéscsoport: az érintettek beleegyezését kérve - adott esetben a költségvetési bizottság zárt ülésére szóló an - kaphate a bizottság pontos képet a nagy céltartalékképzést kiváltó ügyekről, illetve a könyvvizsgálói véleményekről? Ennek a három kérdéscsoportnak a megválaszolása nélkül mind a '98as, mind a '99es költségvetés ily mértékű módosítása, amely gyakor latilag egy teljesen más költségvetést jelent, megalapozatlan és indokolatlan. Tisztelt Képviselőtársaim! A sajtóban, a szakmai elemzésekben és az Országgyűlés eddigi vitájában egyértelmű volt, hogy a Postabank problémái már az alakulástól kezdődő teljes i dőszak alatt keletkeztek. Elhangzott itt is a Házban, hogy a bankot eleve 2 milliárd forinttal hozták létre, miközben egy ilyen méretű bank felépítéséhez legkevesebb 78 milliárdra lett volna szükség. A Postabank ügyfeleit ugyanúgy megrázta a kilencvenes é vek eleji gazdasági váltás, mint, mondjuk, az akkori Magyar Hitel Bank ügyfeleit. Csak megjegyzem, hogy sokszor ez a két bank együtt finanszírozott cégeket, bár az örökletes gondok itt kétségkívül nem jelentkeztek. 1992 végére becslés szerint 1516 milliár d forintot ért el az elmaradt konszolidációs szükséglet, ami 1998ra - a kamatos kamatokat is figyelembe véve - 70 milliárd forintot jelent.
