Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 25 (35. szám) - Az angol parlament képviselőinek köszöntése - A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÓRÓDI MÁRIA
2974 Ez az elvárás azonba n nem hatalmazza fel a demokratikus államot arra, hogy a rendcsinálás érdekében jogállami garanciák nélküli eszközökkel ruházza fel szerveit. Ezt, miniszter úr, már átéltük, azt is tudjuk, hogy mire vezetett. Attól, hogy egy demokratikusan választott kormá ny tagjai csinálják, ez még nem demokratikusabb eljárás, mint amikor ezt valamikor az ötvenes, hatvanas években a kommunisták csinálták. Egy dolog demokratizmusát ugyanis nem az jellemzi, hogy ki az, aki meg akarja valósítani, hanem az, hogy mi az, ami abb ól az eljárásból, intézkedésből, szabályrendszerből következhet. Ez a kormány úgy várja el, hogy az eljárásait és az intézkedéseit bizalommal fogadjuk, hogy közben bizalmunkat nemhogy nem építi, hanem folyamatosan lebontja. A szervezett bűnözés elleni fell épésről szóló törvénycsomag intézkedéseinek indoka és indokoltsága nemcsak az előterjesztett javaslatból nem derült ki, hanem meg kell mondanom, hogy a miniszter úr expozéjából sem. Nagyon vártuk, hogy az expozé majd rámutat arra, hogy melyik intézkedés mi lyen társadalmi elvárásból, igényből, hatásból, vizsgálatból stb. következett, de azonkívül, hogy a miniszter úr elmondta, hogy ezek az intézkedések kellenek, mert ezek majd hatékonyak lesznek, valójában nem tudjuk, hogy mi az, amitől hatékonnyá válik, mi az, ami a garanciákat biztosítja, és mi az, amitől ez az intézkedés valóban hatályosulni tud majd a mindennapok gyakorlata során. Ez annál is inkább meglepő, hiszen a miniszter úr egy olyan területről lett politikus, ahol annak idején a végrehajtás során t apasztalnia kellett, hogy milyen ellentmondás mutatkozhat a törvények szövege és valódi, konkrét, hétköznapi hatályosulása között. Persze, van azért nagyon sok minden, ami kiderül a törvény szelleméből, a törvény mellett megjelenő egyéb törvényekből, mint a büntető törvénykönyvből, és van nagyon sok minden, ami kiderül a kormánypárti politikusok politikai nyilatkozataiból. Egyfajta ideológia, egyfajta értékválasztás az, amit ez a kormány, ez a kormánytöbbség az elkövetkezendő időkre választott, és amely ért ékválasztás mentén a következő időkre a magyar társadalom életét meg akarja határozni. Ez az értékválasztás számomra arról szól, hogy a társadalom tagjainak tudniuk kell: ha helytelenül viselkednek, akkor félniük kell az állam szigorától. Ezzel még önmagáb an nem is lenne baj. A baj azzal van, hogy nem tudjuk, az állampolgárok nem tudják, nem láthatják ezekből a rendelkezésekből, ezekből a törvényekből, hogy mikor is viselkednek helytelenül. (11.50) Ezeknek a törvényeknek az értelmezése olyan tág határok köz ött mozoghat, olyan szabad az értelmező mozgástere, hogy valójában ő mondja meg, hogy ez a viselkedés helytelen, helytelenségében milyen fokú, milyen intézkedést kíván. Nem szorosan ide tartozik, de a drogtörvénnyel, a fogyasztók büntetésével kapcsolatosan tegnap például azt hallottuk Herényi Károlytól, hogy aki drogot fogyaszt, az nemcsak saját magával szemben követ el bűnt, hanem elkövet a hazával és a nemzettel szemben is. Ez nagyon érdekes feltételezés, hiszen akkor aki alkoholt fogyaszt, az is elköveti ezt a bűnt, vagy aki, mondjuk, sokat cigarettázik és tüdőrákban idő előtt elhal, és nem tudja megkeresni mások nyugdíjára a pénzt, az is elköveti ezt a bűnt. Azt hittük a rendszerváltás során, hogy most egy olyan időszakba kerül ez az ország, amikor az eg yéni sorskérdéseinkben a választás szabadsága legalábbis megillet minket. Most ez a fiataldemokratákból álló kormány, ezek a fiatalok, akikről az ember már csak generációs okból is azt hiszi, hogy a szabadság prófétái, küldöttei, azt találják mondani, hogy mostantól kezdve a te egyéni sorsválasztásod is a nemzeti érdekekbe fog ütközni, és ezért én akkor büntetlek meg, amikor akarlak; de arra is lehetőséget adok, hogy ha nem akarlak megbüntetni, akkor én nem büntetlek meg, akkor én elterellek. De hogy mindez mikor történik meg velem, hogy megbüntetnek vagy éppen megkegyelmeznek, ez aktuálisan attól fog függni, hogy az eljáró hatóság számára én politikailag, személyiségemben, szemem színében - nem tudom én, miben - éppen milyen érzületeket fogok kiváltani. Én azt gondolom, ez nem helyes, és nem gondolom, hogy feltétlenül ezt akarták elérni. Csak látniuk kell, hogy annak az értékválasztásnak a mentén, amivel most megfogalmazták
