Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 25 (35. szám) - Az angol parlament képviselőinek köszöntése - A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÓRÓDI MÁRIA
2973 Ennek a felelősségnek a tudatában kérem, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kö szönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra következik Kóródi Mária képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. Önt illeti a szó, képviselő asszony. DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ke dves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Amíg mi itt a parlamentben a szervezett bűnözés elleni csomagról tárgyalunk, a Parlamenten kívül a maffia nyugodt. Legalábbis a nyilvánosság előtt az elmúlt hetekben, hónapokban semmiféle nyugtalanságot nem mut atott. Ha a szervezett bűnözésről szóló törvénycsomagot nézem, akkor valójában úgy látom, hogy nincs is nagyon oka ezzel a csomaggal kapcsolatosan a maffiának nyugtalankodni. Ez a csomag ugyanis, amelyet tárgyalunk, amelyet önök előterjesztettek és amelyet a Belügyminisztérium kezel, nem alkalmas és nem hatékony eszköz a szervezett bűnözés elleni fellépésre. Még akkor sem, ha kétségtelenül igaz, hogy néhány területen rendkívüli mértékben megerősödnek a rendőrség jogosítványai. Nyugtalankodni ezzel a csomagg al kapcsolatosan sokkal inkább a demokratikus jogállamiságért és jogbiztonságért aggódó képviselőknek van okuk, hiszen ez a törvénycsomag olyan bizonytalan jogfogalmak gyűjteménye, amelyek értelmezése abszolút tág határokat biztosít a rendőrségnek, mégpedi g úgy, hogy közben nincs senki, semmilyen szerv, semmilyen intézmény, amelyik valójában ellenőrizhetné az eljárások jogosságát, szükségességét, azt, hogy valóban csak éle az eljáró hatóság a lehetőségekkel, vagy ismeretlen érdekek, okok mentén visszaél az okkal. Az előttem szóló kormánypárti képviselő asszony említést tett egy diszkóról, amelyet a rendőrkapitány lánya vezetett, és ehhez az egész rendőrség asszisztált. Nem volt akkor sem ellenőrzési lehetőség, nyilván ezért fordulhatott elő, hogy a rendőrség asszisztálása mellett működött ez a drogdiszkó. Ez a mostani szabálycsomag, amelyet elénk letettek, sokkal több ilyen lehetőséget biztosít, az ellenőrzés sokkal több elkerülését, hiszen nem szabályozza a garanciákat, éppen ezért sokkal bizonytalanabb és j ogbiztonságunkat sokkal inkább veszélyeztető csomag, mint amennyire ez első látásra kitűnik. Azért nehéz erről beszélni, mert abban valamennyien egyetértünk - a belügyminiszter úrral együtt , hogy miközben nagyon fontos, hogy fellépjünk a szervezett bűnöz és ellen, aközben azt tudjuk, hogy csak olyan eszközökkel lehet valóban és ténylegesen fellépni a szervezett bűnözés ellen, amelyek nem túl sok jogosítványt, hanem éppen elegendő jogosítványt biztosítanak a rendőrség számára. Ez a törvény, miközben - mint erről már nagyon sokan szóltak - rendkívül tág mozgástérrel ruházza fel tehát az eljáró hatóságokat, lásd az üzletek bezárását illetően, a titkos adatgyűjtést illetően, a külföldiekkel szembeni eljárások vonatkozásában, addig nem mutatja fel azokat a garan ciákat, azokat a szabályokat, amelyek megakadályoznák azt, hogy az eredmények hajszolása - mert egy ilyen helyzetben bizony megtörténik, hogy a rendőrség az eredményeket nem elérni, hanem hajszolni akarja - nem csaphat át az eljáró szerv önkényébe. Semmily en törvényi szabályozást nem lehet csak önmagában nézni, vizsgálni kell azt is, hogy a megvalósulást milyen igények váltották ki, és milyen az a társadalmi környezet, amelyik befolyásolni tudja a törvény hatályosulását. A szervezett bűnözés elleni fellépés igénye rendkívül erőteljes, hiszen a magyar társadalomra, ha nem is váratlanul, de hirtelen zuhant rá a közbiztonság romlása, az embereknek nemcsak egzisztenciális, de lét- és vagyoni biztonságuk is veszélyeztetve lett a rendszerváltás után. Ez a támadás nagyon felkészületlenül érte a társadalmat, és valójában nincsenek, nem alakultak ki az egyéni és a kisebbnagyobb közösségi védekezési stratégiák, így teljesen természetes, hogy az emberek az államtól várják el az erőteljes fellépést.
