Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
2875 tegnapi expozéjában beszélt. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy rugalmas fogyasztási szerkezetről a nyugdíjasok esetében egyáltalán nem lehet beszélni, hiszen a nyugdíjasok fogyasztása meghatározó mértékben kényszerfogyasztás: a nyugdíjas lakik, fűt és eszik, és ezért annyit kell fizetnie, amennyibe a lakás, a fűt és és az étel kerül. Ezért elfogadhatatlan, hogy a váromány keresztülhúzása, a 20 százalékos nyugdíjemelés várományának egyik pillanatról a másikra való eltüntetése a legszegényebbeknek az egyéni túlélési stratégiáját is áthúzza. (21.10) Hiszen gondoljon b ele, miniszter úr, hogy egy nyugdíjasháztartásban mekkora beruházás, mondjuk, egy, a háztartás fogyasztását jelző vízóra felszerelése, milyen hosszú rákészülés kell ahhoz, hogy egy nyugdíjas rászánja magát arra, hogy a vízórát felszerelteti a lakásába, hog y később vízdíjat spóroljon! De ennek az egyéni túlélési stratégiának ezt a kicsiny hétköznapi lépését kérdőjelezi meg az a tény, hogy a várt 20 százalék nyugdíjemelés helyett februárban kevesebbet fog kivinni a postás. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondo lom, a politikában nemcsak a politikai jó ízlés, hanem az igazság is fontos. Meggyőződésem, hogy a nyugdíjasok nem hagyják magukat sem félrevezetni, sem manipulálni, de a keserű pirulát észreveszik akkor is, ha agresszív szavak köntösébe, és akkor is, ha k enetteljes szavakba öltözködik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm a képviselő asszony hozzászólását. Megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjáb ól. Képviselő úr, öné a szó. (A képviselő a mikrofon feltűzésével foglalatoskodik. - Rövid szünet.) Képviselő úr, lassan lejár az idő! (Derültség.) DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Nem jár le, mert nem kétperces hozzászólás lesz. (Derültség.) Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Csak azért húztam az időt, hogy később fejeződjön be a vita. (Derültség.) Komolyra fordítva a szót, azzal a gondolatsorral folytatnám tovább, amit Kósáné dr. Kovács Magda képviselőtársam mondott. Először is jó len ne tisztázni, hogy a 11 százalék - amit kőbe vésett gondolatként közöl a kormány - a nyugdíjasoknál nem 11 százalékos inflációt jelent, hiszen a nyugdíjasok fogyasztási kosara egészen más, mint a lakosság egyéb rétegeinek fogyasztási kosara. A nyugdíjasok jövedelmük jelentős részét - ezt a KSH adatai és a szociológiai empirikus vizsgálatok is igazolják, az adatok ismertetésétől most eltekintek - valóban élelmiszerre, lakásfenntartásra és gyógyszerre költik. Azt hiszem, ezt a kormánypárti képviselők sem vita tják, és ezzel a miniszter úr is egyetért. Ha megnézzük azt, hogy ezen árucsoportok árnövekedése '92höz képest '97ben hogyan alakult, megdöbbentő adatokat kapunk. 1992höz képest '97ben háztartási energia ára 247 százalékkal nőtt, az élelmiszer ára 188 százalékkal nőt, a gyógyszer és gyógyáruk árszínvonala 495 százalékkal nőtt. Egy másik statisztikai adatsor: '89hez képest '97ben a nyugdíjak 3,2szeresére nőttek, az élelmiszerárak 5,7szeresére nőttek, a háztartási energia ára 9,5szeresére emelkedett. Ha megvizsgáljuk, hogy várhatóe ezen árucsoportok árszínvonalának mérséklése, nyilván várható, de nem olyan mértékben, mint az átlagos árszínvonalé. A KSH jelentése alapján januárban és augusztusban bekövetkezett ugyan a fogyasztói árak ütemcsökkenése, d e nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy az élelmiszerek kivételével. Közgazdasági szempontból az a nagy kérdés, hogy az élelmiszerárak területén 1999ben mi várható, és ez a nyugdíjasok helyzetét döntően befolyásolja. Nézzük meg a kormány agrárgazdasági elké pzelését! Azt tudjuk, hogy a kormány a kis farmereket és a közepes farmereket intenzíven támogatja. Ezt Torgyán József miniszter úr számtalanszor elmondta a parlamentben. Az viszont köztudott, hogy a szántóföldi növénytermesztésben a kisvállalkozók nagy ré sze nem képes olyan minőségű és alacsony költségű termelésre, mint a nagyvállalkozók, így ezen a területen rövid távon nem lehet számítani a termelői árak mérséklésére. Ha elhiszem azt, hogy jövőre 11 százalék lesz az
