Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
2860 DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Most könnyű helyzetben vagyunk, mi vagyunk körülbelül harmincan, a kormánypártiak négyen, tehát a vita - súlyra - egyértelműen a mi javunkra dől el. (Derültség a z MSZP padsoraiban.) Folytatom tovább Bauer Tamás képviselőtársam gondolatát. Már én is igen sokszor hallottam ezt az inflációgerjesztő hatást, és egyszer már elmondtam, de még egyszer el kell mondanom. Kétféle infláció van: vagy költséginfláció, vagy kere sletinfláció. Keresletinfláció akkor lép fel, ha a kereslet növekedése mellett változatlan a kínálat - igen ám, de a magyar nemzetgazdaságban a kínálat egyre kedvezőbben alakul! Egyrészt jelentős a mobilizálható kapacitástöbblet, másrészt pedig a piaci rés ztvevők gyorsan tudnak reagálni a piacon végbement jelenségekre. Tehát tulajdonképpen a kereslet növekedésének a kínálati oldalról van egy fedezettsége. Bauer Tamás képviselőtársamnak igaza van abban, hogy ebben a témában többfelé lehetne nyitni, de a nyug díjasoknál egy kicsit óvakodni kell. (19.50) Mert a nyugdíjasok mit vásárolnak? - élelmiszert, lakásfenntartási dolgokat és gyógyszert. Az élelmiszerpiac milyen Magyarországon? Ezt Torgyán József képviselőtársam, miniszter úr tudná elmondani, hogy milyen eladási gondok vannak, és ha a nyugdíjasok számára kinyitnánk a keresletnövelő zsilipet, akkor az élelmiszernek lenne kereslete, és a nyugdíjasok is jobban élnének. Jó lenne, ha még egyszer nem fordulna elő a kormány részéről ez az inflációval való fenyege tőzés, mert ez közgazdaságilag nonszensz! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra adom meg a lehetőséget Balczó Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Igazság és Élet Pártja frakciójáb ól. BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Nem állt szándékomban hozzászólni, de érdekes hallgatni nem kormánypárt és ellenzék, hanem kormánypárt és volt kormánypárt vitáját, hiszen láthatóan erősen meghatározzák az érzelmi motívumok. Igyekszem is tartani magam az elnök asszony egy múltkor elmondott intelméhez, elnézést, ha nem pontosan idézem: ha a jelen megpróbálni törvényt ülni a múlt felett, elveszítheti a jövőt. Mégis, Béki Gabriella képviselőtársam azon mondata, hogy a Bokroscsomagot utólag is meg kellene köszönni, nekem egy kicsit erős volt, és nem azt állítom, amit ő mond, hogy vajon gonoszságból követtéke el. Nem, szó sincs róla, hogy a Bokroscsomag gonoszságból született volna. A mi megítélésünk szerint a Bokroscsomag egy rendkívül erőteljes pénzügyi diktátum szolgai végrehajtása következtében született. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Milyen célból?) És hogy ki köszönheti meg? Én a felsőoktatásban dolgozom. Annak a 6500 elbocsátott embernek a nevében, a legköz vetlenebb munkatársaim nevében, az erejük teljében nyugdíjba küldött emberek nevében, azon fiatalok nevében, akiket nem bocsátottak el, de azt mondták, hogy a szerény fizetés akkor ér valamit, ha ez legalább a Magyar Királyi Államvasútnak megfelelő állás, és itt hagyták a pályát - ennek a rétegnek a nevében ezt nyilvánvalóan nem tudom megköszönni. És ha már van 20 másodpercem, azt is megkérdezem... - ÜszögiBleyer Jenő képviselőtársunk pozitívan idézte föl a múltat a nyugdíjasok szempontjábó l, a magas szintű tárgyalásokat. Akkor hirtelen azt nem tudom, hogy ha ehhez járult megfelelő nyugdíj is - mert az a lényeg , akkor talán még az inflációs emelés is elég lenne most, ami nyilvánvalóan kevés, tehát tulajdonképpen nem értem, hogy mi volt az egyértelmű pozitívum a múltban: a tárgyalás módja vagy a tényleges nyugdíjashelyzet. Köszönöm. (Szórványos taps a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
